Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
Ergo most már csak retirálj! Komáromig meg se állj! Hanem a java ezután következett. Akinek a hátrálásról az a fogalma van, hogy kiki arra szalad, amerre lát, nagyon rosszul vélekedik, mert akkor hírmondó se maradna, hanem a hátrálás csak egy közönséges masírozás, legszebb rendben. Hogy miért nem támadtak most rajtunk a rácok, azt nem tudom. Annyi bizonyos, hogy minket akkor könnyen Pilátushoz küldhettek volna, s így legjobb volt az, hogy mind a ketten féltünk egymástól; hanem most már kemény ágyúzást kezdtek utánunk, de szerencsére utcát egy golyó sem söpört, a széleiről néhány embert lepüffentett, kiknek is többé nem jött eszükbe a prófunt. Aki igen nagy sebet kapott és élt, Varga főbe löveté, s ezt okosan is tette. Leginkább is fölöttünk harsogtak — pedig jó közel — a barna tekék, mit a mi néhány ágyúnk is olykor viszonzott. E közben német dobosunk, Balog József folyvást tik-tak-olta a retirádát, s eredeti siralmas pofájára élő betűkkel írta a sors: „ügyefogyott Lázár". Ferenczy János kapitány iszonyúan bosszús volt e kudarc miatt, s rákiált a dobosra komolyan, „hadd el dobos, hadd el"! Balog csak veri félelmében hol a dobot, hol a gyomrát, megint: „hadd el dobos, hadd el" —, hanem ő csak zengedezte a győri keserves melódiát. Ferenczy is kijön a tempóból — piff! —, olyat vág kardjával a dobos kezeire, hogy ez ijedtében nekem, aki éppen mellette haladtam, úgy megcsapta dobverőjével orromat, hogy most is félre áll tőle. Még ez se volt neki elég, hanem rémítő vonyításokkal levágja magát hangszerével a földre, rugdalván lábaival a havat és elkezdi: „Auvé, auvé! Um Gottes willen!" 65 — mit is látván hadnagy Nyitrai, 66 még egyet csapott kardlappal a nyaka közé, mire dobosunkat formális nyavalyatörés kezdte kínozni. Itt van ni! A dob mondott igazat és mégis a dobosnak törték be a fejét; mondja valaki azután, hogy nincs fátum! Azonban tovább mendegélt seregünk, hátrálva győzelmesen; késő estig űztek a golyók. Balog, amint látta, hogy mink tovább haladunk, s a rácok felénk nyomulnak — micsoda —, nem ugrik úgy fel a nyúl a bokorból, mint ő lábra kapott. E szerint reggeltől késő estig siettünk nyargalva a rögös, havas szántóföldeken, folytonosan ágyúgolyóktól űzetve, s olykor lehajolva egy darabka hó után szomjunkat enyhíteni. Azalatt még akkor éjjel a Fehértemplomról jövő magyarok megrohanván a Versecen táborozó rácokat, tökéletesen szétverték, s ha mink csak két óráig megálljuk a sarat, úgy segélyünkre hívatva, kifejlődik a legszebb kenyérmezei diadal, hanem így?! Ejnye, bizony szinte restelem, hogy elmeséltem. Isten szerelméért! (ném.) Nyitrai Károly BONA II. 591.
