Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
LUBIK IMRE: EGY HONVÉD PAP RABSÁGA IDEJÉN ÍRT FÖLJEGYZÉSEI A SZABADSÁGHARCBÓL. A 3 8-IK HONVÉD VADÁSZZÁSZLÓ ALJ VISZONTAGSÁGAI 1849-BEN
Adja Isten! hogy a magyart A fél világ uralja![sic!] S vérrel szerzett szabadsága Soha kárát ne vallja! * Hosszú gyaloglás után végre előttünk feküdt egy másik, Károlyfalva, szép helység, nagy rónaságon. Itt aztán mi tábort ütve — úgy látszik — ellenséget vártunk, azonban legnagyobb csend s nyugalom uralgott másnap délig. Ekkor hirtelen kiáltást hallok: „Ispion, ispion!" 59 — s valósággal cipeltek valami manseszter-bugyogós izraelt a kapitány elébe, s midőn megvizsgálták, csakugyan kitűnt, hogy kém. Mit akart, mit nem, azt bíz' én nem tudom, elég az hozzá, hogy halálra ítélték, de az első század kapitánya, Ferenczy János 60 nem akart vele időt tölteni, hanem először az egyik fülének vágott kardjával, aztán a másiknak és eszerint csak azt akarta neki in praxi megmutatni, hogy mint vitézkedett Péter apostol a Getszemáne kertben, azután pedig kettéhasítá koponyáját le az ajkáig, s a szegény zsidó még azt se kiálthatta, hogy „Mózesiében"! Ami ezután következett, fele sem járta meg tréfának. Képzelhető. Ily messzire eljönni, és most ismét pihenés nélkül visszagyalogolni Versecre, éjjel csak úgy, mint nappal; ez teljes lehetetlennek látszott, s mintegy megújulni láttam a Bején-túli jelenetet. Kidőlt a nép hóban, s nem bírták fölverni; sokan elmaradoztak, beszökdöstek falukba, házakba; sokan éjjel a szekerek után tüzeltek, magam is egy lassan menő szekér oldalához fogódzva könnyebbnek éreztem a haladást. így húzódtunk két nap és két éjjeli gyaloglás után elgémberedve, összeroncsolva, mint a vert had maradványai, minden rend nélkül a városba, de még három nap múlva is szállongtak befelé, s szekereken hozták a megfagyottakat. Reggel a napiparancsra alig negyven ember rukkolt össze. Sokszor volt ez így, hogy három, négy lépést nem lehetett lépni a szobában. Az én jólelkű háziasszonyom azonnal kámfort s pálinkát hozott, s a kis Mari Zellert ápolá; de nem kellett nekünk azért a kámfor; tartsd meg jó asszony — gondolám — majd ha arra való vitézeid lesznek. Hanem hát te kis lány! Mit ülsz a kuckóba? Szaladj a pincébe, Hozz bort a kancsóba! * 59 kém, kém 60 Ferenczy Jánost (1821-1876) csak 1849 márciusának közepén nevezték ki századossá. BONA 1988.
