Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
BEVEZETÉS
kusok a vallás mozgósító erejére. A kormány az orosz beavatkozás ellen keresztes hadjáratot hirdetett, június 6-ára pedig, tekintet nélkül a felekezetek különböző szokásaira, országos böjtöt rendelt el. Meghatározott időpontokban harangzúgás, istentiszteletek és körmenetek nyomatékosították az országra leselkedő veszélyt. A keresztes hadjárat azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A lakosságot inkább megfélemlítette, mintsem mozgósította volna, a katonai ismereteket nélkülöző népfelkelő egységeket pedig a szövetséges osztrák-orosz erők könnyedén szétugrasztották. 22 Tömegesen csak a magyarországi ortodox papság fordult szembe a szabadságharccal. A délvidéki szerb felkelés politikai vezéralakja nem véletlenül volt a konzervatív nézeteiről ismert Josip Rajacic karlócai ortodox érsek, s az erdélyi román felkelés megszervezésében is kiemelkedő szerepet játszott Andrei Saguna, erdélyi ortodox püspök. Őket természetesen sokkal inkább birodalmi-, illetve nemzeti érdekek motiválták, mintsem vallásiak. Általánosítani azonban itt sem célszerű. A honvédség kötelékében ugyanis néhány ortodox lelkész is szolgált, mint például Friskán Mihály nagytoráki lelkész, aki a szerb felkelők elől menekült el 1848-ban, majd belépett a szabadságharc egyik legvitézebb zászlóaljába, a 9. zászlóaljba, s egészen a világosi fegyverletételig kitartott a magyar szabadságharc ügye mellett. 23 Konzervatív beállítottságú lelkészek természetesen voltak a magyar és nem magyar klerikusok között is. Miután a hívők tömegeit nem sikerült mozgósítaniuk, visszahúzódtak és vártak a kedvező alkalomra. A katolikus püspöki kar (Haulik György zágrábi püspök kivételével) kezdetben nem vonta meg támogatását a forradalmi kormánytól. 1848. október 28-án kelt, az uralkodóhoz intézett memorandumukban a püspökök a királyt esküjére is figyelmeztették és állást foglaltak az áprilisi törvények mellett. „Fölséges úr, ezen új törvények, ezen új kormány forma, a nép szabadságának új biztosítékokat adván, rövid idő alatt is oly mély gyökeret vert a nép szívében, hogy főpásztori kötelességünk szerint kénytelenek vagyunk előadni, miképp oly állapotba jutott már nemzetünk, hogy azonnal kiveszne kedélyéből minden, eddig oly hű kegyelet a kir. trón iránt, mihelyt elhihetné, hogy a Fölséged királyi szavával szentesített új törvények, s független kormányzat ellen Fölséged megegyeztével intéztetnek ezen csapások". 24 A célzás, amely az uralkodót burkoltan szószegéssel vádolta, nem maradt válasz nélkül: a szabadságharcot követően a kinevezett (de nem megerősített) érsekek és püspökök lemondatására többek között ezen memorandum következtében került sor. Hasonló, a szabadságharcot támogató felhívásokat bocsátottak ki a protestáns felekezetek vezetői is. Nemzetiségi szempontból lényeges volt, hogy az aradi román ortodox püspök, a szerb elnyomás ellensúlyozása érdekében, a magyar kormány mellé állt. 1849 januárjának elején, miután a cs. kir. hadsereg rövid idő alatt hatalmába kerítette a Dunántúlt és a fővárost is, a katolikus püspökök közül néhányan szakítottak a magyar kormánnyal és visszatértek az uralkodó hűségére. Hagyományos királyhűségük mellett erre a lépésre ösztönözte őket néhány liberális és radikális politikus szekularizációt 22 HORVÁTH MIHÁLY: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. III. k. Pest, 1871-1872 2 . (HORVÁTH l-m.) III. k. 86-88. 23 HOFFMANN ARNOLD: AZ 1848-49-iki vörös-sapkás 9-ik honvédzászlóalj története. Kassa, 1906. 26. 24 HORVÁTH II. 34.
