Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
BEVEZETÉS
szorgalmazó megnyilvánulása, valamint az egyház tekintélyének hanyatlása és belső megosztottságának határozott megerősödése is. Erre a fordulatra 1849 augusztusában a protestáns felekezetek vezetői is rákényszerültek, és Szoboszlai Pap István, a tiszántúli református egyházkerület szuperintendense is kénytelen volt (Löw Lipót rabbihoz hasonlóan) ünnepi istentiszteletet tartani a szabadságharc leverésének alkalmából. 25 1849 nyarán megkezdődött az egyháziak körében is a forradalmi elemek elleni hajsza. A kormány számára különösen a katolikus klerikusok tömeges részvétele volt fájdalmas a szabadságharcban, s Alexander Bach ideiglenes birodalmi belügyminiszter előterjesztésére különösen az egykori államegyház körében folyt tisztogatás. A Batthyány-kormány által kinevezett püspököket lemondatták és helyükbe megbízható, a liberálisokkal élesen szemben álló ordináriusokat neveztek ki: többek között Scitovszky Jánost esztergomi-, Bartakovics Bélát pedig egri érsekké. A kinevezéseket az osztrák minisztertanács is megtárgyalta. Az ügyeket előterjesztő belügyminiszter főként politikai szempontokat mérlegelt. Bartakovics esetében például, 1850. március 29-én azt hangsúlyozta, hogy ő már rozsnyói püspökként is bátran szembefordult a forradalmi kormánnyal, és mint erőskezű ordinárius, képes arra, hogy az egri egyházmegye alsópapságának körében uralkodó „rossz szellemet" (értsd: liberális, magyarbarát szellemet) elnyomja. Ezek a várakozások azonban nem teljesültek. 26 A megtorlás papokat és lelkészeket sem kímélő hullámai kétségessé tették, hogy a magyarországi egyháziakra támaszkodhat-e majd az új rezsim. A biztonság kedvéért nem csak néhány katolikus, hanem egy-két protestáns lelkészt is kivégeztek forradalmi tevékenységükre hivatkozva. A kivégzések hátterét egy tipikus példával szeretnénk megvilágítani. Mészáros Dániel sopornyai katolikus papot például azért végezték ki 1849. július 16-án, mert egy ízben azt mondta híveinek, ragadjanak köveket és dobálják meg vele az ellenséget. Tartott még egy ünnepi misét is a magyarok győzelme örömére és felolvasott néhány kiáltványt is. A magyarországi lelkészek között alig akadt olyan személy, aki ne járt volna el hasonlóan. Esetében viszont a kődobálásra való felhívást „fegyveres felkelésben való részvétel "-nek nyilvánították, s ezért halállal büntették. 27 A lelkészek és más falusi elöljárók kivégzése főként a helyi lakosság megfélemlítése miatt volt fontos, de egyúttal az egyháziakat elidegenítette a megszálló erőktől, amint azt az itt közölt visszaemlékezések és naplók közül több is érzékelteti. Valójában milyen forrásértékkel bírnak az alább közölt források? Egy ilyen kérdésre nehéz általánosságban válaszolni. Kétségtelen, hogy politikai, illetve katonai vonatkozásban a szerzők többsége nem első kézből szerezte információit. Ez még Hám János püspökre is igaz, noha ő helyzeténél fogva feljegyez néhány olyan tényt, amelynek országos jelentősége is volt. Még a tájékozottabbak is (pl. Horváth József) részben újságokból merítették információikat. Ugyanakkor az alábbi szerzők többsége művelt ember volt, aki nem először ragadott tollat életében, és politikai tájékozatlansága el25 A szabadság szent igéi. A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben. S. a. r.: Gáborjáni Szabó Botond. Debrecen, 1999. 11-56. 26 Österreichisches Staatsarchiv Haus-, Hof-, und Staatsarchiv Kabinetsarchiv Kabinetskanzlei-Akten Ministerrath-Vortrage 1849:2382. 27 Hadtörténelmi Levéltár Abszolutizmus-kori iratok, Pozsonyi Kriegsgericht 1849-2/135. 758-766. fol.
