Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása - Dél-Alföldi évszázadok 15. (Szeged, 2000)
BEVEZETÉS
mindig azzal csökkenteni, hogy olyan szandzsák területének névanyagát dolgoztuk fel, melynek legalább két összeírása maradt fenn. Ez nemcsak az összeírás olvasását könynyítette meg, hanem lehetővé tette, hogy esetenként jegyzetben utaljunk arra pl. Csanád város 1567. évi névsorában szereplő Vasas Dienös nevét 1579-ben Varsás Dienösnek írták, vagy ugyanott az 1579-ben Jancsial Gergör néven beírt 1567-ben Jancsin Gergör néven található (ld. a kötet első lapjain). Az ismétlések elkerülése végett itt most inkább arról adunk számot, ami a csanádi szandzsák összeírásában a többitől eltérő sajátosságnak mondható. Ilyen volt például az is, hogy a vezetéknevükön felsorolt családfők után esetenként nemcsak azok nőtlen testvérét, nőtlen fiát vagy akár vejét és szolgáját írták be keresztnevükön, hanem unokatestvérüket is. Ezek megnevezésére legtöbbször a biraderzade a „fiútestvér fia" szót használták, de előfordult a hemsirezade a „nőtestvér fia" szó is (ld. Régalát falu 1579. évi összeírásában). Külön figyelmet érdemel, hogy Ötebő, azaz Ittebe faluban a diótermés tizedét is számba vették, amire eddig még egyetlen más magyarországi összeírásban sem találtam példát. Az Ittebén is kivetett bosztán-kertadó már ismert fogalom, csak azért kell megemlítenünk, mert éppen a csanádi szandzsákban fekvő Padé (Padej) falu lakosainak nyelve őrizte meg a „bosztányos" kifejezést (Bálint S., Szegedi szótár, Bp. 1957. I. 182.); a bosztán a szántóföldeken levő káposztás kertet jelentette. Eddig ismeretlen volt számomra a haltized váltság, melyet 1579-ben Kumanics azaz Kumánd faluban vetettek ki 11 halászra, fejenként 45, összesen 495 akcsét. Érdemes megemlíteni itt azt is, hogy a rév közelében fekvő Csenta falu lakosainak mivel kikötői szolgálatot vállaltak megengedték, hogy a termés tizede helyett családonként adjanak 2 kile búzát és 2 kile árpát, ez utóbbit azonban a jövedelem kimutatásában már árpa helyett „kevert"-nek neveztek. Ez nem tévedésből történt, mert az összeírásokban a „kevert" (mahlut) szó az árpa, köles, rozs és zab gyűjtőneve volt. 25 Szólnunk kell még a gyertyaöntési illetékről is, melyet Becskerek városban vetettek ki. Ismereteink szerint ezt annak pótlásaként kellett fizetni, hogy a lakosok nem vittek viaszt a gyertyaöntőbe, hanem azt titkon árusították, aminek következtében a kincstárt kár érte. Ezért kellett az összeíráskor „gyertyaöntési illeték" címén minden „hane" (család) után 3-3 „pénz"-t megállapítani. Ennek bevezetésére a budai beglerbég 1570-ben tett a szultáni udvarnak javaslatot, 26 de mint látható Becskerek város 1567. évi összeírásának jövedelem kimutatásában már korábban beírták a gyertyaöntési illetéket. A „hane" szó jelentésével kapcsolatban már megírtuk előző köteteinkben is, hogy azt az összeírásokban a „család" fogalmával azonosítottuk. Ezt erősíti meg a Vincahíd falu összeírásához fűzött török szövegű megjegyzés: „Vincahíd falu korábban puszta volt, most néhány család jött és letelepedett." Itt is a „hane" szót fordítottuk a „család" fogalmával. Vincahídról fentebb már említettük, hogy nemcsak faluként, hanem pusztaként is kimaradt az előző defterből. Az összeíróknak tehát meg kellett találni, amire a szul25 Erről török tizedjegyzékekre hivatkozva részletesebben írtam, A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai, 8-9. 26 Ld. tőlem, Magyarországi török adóösszeírások. Bp. 1970. 25.
