Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása - Dél-Alföldi évszázadok 15. (Szeged, 2000)
BEVEZETÉS
ta, halasztotta az engedelmeskedést a legfelsőbb parancsnak. S minthogy most a győzelmes pasa a hadsereggel arra a tájra indult, a hitetlen ellenség bevonult Becse várába és birtokába vette". 3 Ugyanitt írta Dzselálzáde, hogy Szokollu Mehmed pasa ruméliai beglerbég 1551. július 10-én indult el seregével Szófiából, hogy a legfelsőbb parancsnak megfelelően a nevezett várat igyekezzék elfoglalni. Szeptember második felében a török csapatok könnyűszerrel bevették Becsét, Becskereket és Csanádot, majd október elején Lippát is elfoglalták. Temesvárt azonban október második felében hiába ostromolták, mint köztudomású, eredmény nélkül kellett a kudarcot vallott török seregnek a falak alól elvonulni, s egy hónap múlva pedig már Lippát és Csanádot is elvesztették. Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég így Becsére vonult vissza és itt tartózkodott még december elején is. Becsén keltezte december 1-én Fráter Györgynek és december 4-én Nyáry Lőrincnek írt levelét. 4 A beglerbég a régóta óhajtott becsei és a vele együtt elfoglalt becskereki várat erősen őriztette; az odahelyezett őrség létszámát ugyan nem ismerjük, de az elég tekintélyes lehetett, ha a következő évben a két várból 750 főt tudtak áthelyezni a frissen elfoglalt Temesvárra, ahová még egyéb helyekről 1600 főt rendeltek, hogy ott kellő számú őrség legyen (Temesvárt Losonczy István 2300 katonával védte). 5 Szokollu Mehmed pasa időközben intézkedett a becsei és becskereki szandzsák megszervezéséről, majd visszahúzódott a belgrádi várba. December 8-án innen írta a Becsét és Becskereket visszakérő Fráter Györgynek, hogy azokat ő nem adhatja vissza „De ha uraságod azokat bírni óhajtja, kérje azokat levelei s követei által a császártól [a szultántól]". A pasa mindezek mellett Fráter Györgynek még figyelmébe ajánlotta: „Uraságod is igyekezzék jó szívvel lenni Malkovics bég iránt, kit mi Becse, Becskerek és Csorog váraiban parancsnokul hátra hagytunk. Ő a császár parancsából maradt ott." 6 Malkocs becskereki szandzsákbég tevékenységéről egy levele is tanúskodik, ebben két szomszédos falu bírájától és lakosaitól 6 illetve 4 szekér szénát, 8 ill. 2 zsák zabot, 5 ill. 2 ürüt követelt. 7 Malkocs bég itteni szolgálata rövid ideig tartott, mert alig két hónap múlva a becsei és becskereki szandzsák élére az a Kászim pasa került, aki korábban mohácsi szandzsákbég, majd budai beglerbég, azután isztolni belgrádi (székesfehérvári) szandzsákbég volt. 8 Kászim pasa mint Becse és Becskerek szandzsákbégje 1552. február 1-én Becskerekről küldött felszólítást Makó és Besenyő városoknak, hogy tíz napon belül hódoljanak és engedjék magukat összeírni, mert az itteni vidéket Szulejmán szultán ő alá rendelte. Mindezekért megígérte nekik, hogy különleges védelemben részesülnek. 9 3 Magyar nyelvű fordításban ld. THÚRY JÓZSEF: Török történetírók. II. Bp. 1896. 257. 4 ERNST DlETER PETRITSCH: Regesten der osmanischen Dokumente im Österreichischen Staatsarchiv, Bd. I. (1480-1574) Wien 1991. 70-71. 5 A vonatkozó szultáni utasításokra hivatkozva ld. tőlem: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp. 1977. 10., 24. sz. jegyzet. Temesvár őrsége Losonczy parancsnoksága alatt Sinkovics Imre szerint 2300 fő (Magyarország története 1526-1686. Bp. 1985. III. 267.) és SZÁNTÓ IMRE szerint 3570 fő volt, ld. Küzdelem a török terjeszkedés ellen Magyarországon. Az 1551-52. évi várháborúk. Bp. 1985. 63. 6 Szokollu Mehmed Belgrádban december 8-án kelt levelét közölte SZENTKLÁRAY JENŐ: A becskereki vár. Bp. 1886. 31-32. 7 PETRITSCH: Regesten der osmanischen Dokumente. Bd. I. 88. No. 214. 8 Isztanbul, Topkapi Szarayi Kütüphaneszi, Koguslar K. No. 888. f. 71. és 103. A pasa korábbi szolgálati helyeire ld. GÉVAY ANTAL: A budai pasák. Bécs 1841. 6. 9 PETRITSCH: Regesten der osmanischen Dokumente. Bd. I. 88. No. 165-166.
