Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
sabb ezek között, hogy a városhálózat jóval ritkább, mint Nyugat-Magyarországé, amit részben biztosan a nyugat-kelet különbség indokol. Nem szabad azonban a természetföldrajzi helyzetet sem figyelmen kívül hagyni. Tekintetbe kell venni a földrajzos vásárvonal elméletét, amely a városfejlődést a különböző termelési jellegű területek, hegység és síkság találkozására összpontosítja. 169 Ez gátolta az Alföld zömében sík területén az erőteljesebb városfejlődést, mint ahogy a Kisalföld városhálózata is ritkább volt. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy régiónkban elég nagy lakhatatlan területtel, a síkságon a folyók árterével, az Alföld szélén hegységekkel is számolni kell. A ritkább városhálózat ellenére elég térképünkre rátekintem, hogy azért itt is voltak sűrűn városiasodé területek. Ilyenekre utalt már Blazovich László 170 , így most nem térek ki rá. Amiben az alföldi régió különbözik mind a nyugat-dunántúlitól, mind az északkeletitől, az a későbbi városiasodás, ami lehet, hogy nem egy később meginduló, hanem egy tovább tartó városiasodást takar. Nem lehet véletlen, hogy 7,4%-kal magasabb az 1490 után oppidumként előforduló települések aránya az ország más, általam feldolgozott területénél. Ami ennél is lényegesebb, hogy amíg a 60 ilyen alföldi oppidum közül 10, azaz 16,7% legalább 11 pontos, és van köztük 16 pont feletti is, addig a másik két régióban 24 közül csak 1, azaz 4,2% esik ide. Azaz mind abszolút számban, mind arányban ez a kategória erősebb az Alföldön, és köztük is jelentős a valóban városiasodé. Az, hogy ezen a területen egy új királyi szabad város (Lippa) és négy új földesúri civitas (Csanád, Karánsebes, Lúgos és Titel) keletkezik, is ezt bizonyítja. (Igaz, ez utóbbi négy esetben lehet, hogy a török veszély miatti városfalépítés következménye csak.) Blazovich László is felismerte az Alföld kései városfejlődését, és valószínűleg jogosan — legalábbis a síkvidéki részen — az állattenyésztés fellendülésével magyarázta. 171 Lehet azonban, hogy ahogy arra az előbbiekben is utaltam, a későközépkor inkább kiteljesítette, bővítette a városhálózatot, hiszen Szatmár, Kalló, Debrecen, Lippa, Várad, Arad, Csanád, Temesvár, és még sok más, nem beszélve a Bereg-Ugocsa megyei korai városalapítási régiót, már korábban jelentősebbek voltak. Talán ezt a látszólagos ellentmondást azzal oldhatjuk fel, hogy a korai, preurbánus városfejlődésre épülő városhálózat előbb fejlődött ki Nyugaton, és később Keleten. 169 MENDÖL i. m. 396. 460. 170 BLAZOVICH, A Körös-Tisza-Maros-köz i. m. 116. — Az Alföld városiasodásának elmaradottsága MAKKAI LÁSZLÓ: A magyar városfejlődés történetének vázlata. In: Vidéki városaink. Szerk. Borsos József. Bp. 1961. 34. c. ma már kissé elfelejtett hasznos összefoglalására megy vissza. 171 BLAZOVICH LÁSZLÓ: Gondolatok az Alföld középkori településhálózatáról. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Juridica et politica. Tom. III. Fasc. 4. Szeged 1998. 52.
