Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
rünket a jogi és terminológiai valósággal. Megjegyzem, hogy ez egy „Hilfslösung" csak, amit javaslatként vetek fel, hogy a centralitási kategóriákat jobban meg lehessen érteni, de nem ragaszkodom minden esetben hozzá. Visszatérve említett táblázatunkhoz: egy számomra is teljesen megdöbbentő felismerést találtam. Összehasonlítva az alföldi régió és az általam korábban feldolgozott tíz dunántúli és észak-magyarországi megye központi helyeinek megoszlását, a 16 pontnál magasabb kategóriákhoz tartozó 35 alföldi város és civitas-oppidum a régió összes központi helyeinek 10,8%-a, a dunántúli és északkeleti régióba eső 23 hasonló település pedig az ottani régió 10,7%-a. A százalékarányok a 40 pont feletti, a 21-30 pontos és a 16-20 pontos kategóriákban azonosak csak a 31-40 pontosnál van egy tized százalék eltérés. A többi kategóriánál nagyobb az eltérés, de a legnagyobb is csupán 3,5%. Mindebből — egyelőre csak óvatosan — esetleg arra következtethetünk, hogy a központi hely hálózat megoszlása az egész ország területén hasonlóan alakult. Mielőtt eredményeink összefoglalásához kezdenék még egy dolgot kell megemlítenem, amire a legtöbb — bár kevés — adat épp régiónkból maradt fenn, mégsem tudjuk egyelőre meghatározni. Ismeretes, hogy az Újkor ismerte a szabadalmas mezőváros fogalmát: azaz létezett jogi megkülönböztetés mezőváros és mezőváros között. Nos, a középkor is ismerte ezt a fogalmat „liberum oppidum" formájában, amelyre elsősorban egyes mezővárosok kiváltságaiban találunk példákat 130 . Hunyadi János 1445ben Munkács oppidumot „libera civitas"-szá emelte, ez azonban a valóságban nem tette civitas-szá. 131 Vitéz János 1451-ben az ugyancsak régiónkba tartozó Belényes mezővárost emelte a szabad oppidumok sorába 132 , Corvin János pedig Gyulát 1496-ban. 133 Egy 1503-as oklevél szerint Miskolc a királyi vagy királynéi szabad mezővárosok közé tartozott. 134 A székelyföldi Sepsiszentgyörgy és Sepsi szék közti perben a mezőváros azt állította, hogy a királyok egykor mind a hét székben egy-egy mezővárost szabad várossá tettek, amely nem volt alávetve a széknek. 135 Sajnos, a fennmaradt kiváltságlevelek alapján nézetem szerint nem határozható meg, hogy miben különbözött egy „szabad mezőváros" a többitől, ugyanis kiváltságaik eltérnek egymástól. (Az igazi, hogy a szakirodalomban van törekvés ennek meghatározására.) A valóság az, hogy a városi kiváltságok mindenütt Európában különböztek egymástól 136 , így nagyon nehéz közös vonásokat találni, még ugyanazon országon belül is. Minden város elsősorban arra szerzett magának kiváltságot, amit épp fontosnak tartott. Ha megpróbáljuk az ismert „szabad oppidumokat" centralitási pontjaik alapján jellemezni, látszólag ellentmondásos képet kapunk. A régiónkba tartozó Belényes 6, Gyu130 BÁCSKAI, Magyar mezővárosok i. m. 95-101. 131 SAS i. m. 143. 132 Dl. 36 982. 133 BLAZOVICH LÁSZLÓ: Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban. In: BMMK 16 (1996) 362-364. (Az oklevél magyar fordítása.) 134 TÓTH PÉTER: Miskolc mezővárossá válása. In: Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig. Szerk. Kubinyi András. Miskolc 1996. 348. 135 BENKŐ ELEK - DEMETER ISTVÁN - SZÉKELY ATTILA: Középkori mezőváros a Székelyföldön. (Erdélyi Tudományos Füzetek 223.) Kolozsvár 1997. 10. 136 PÉTER CLARK: Introduction. In: Small towns i. m. (ld. fenn, 73. j.) 5.: „But towns differed enormously in their confection of rights." Idézi uo. a francia Molinier véleményét is: aki szerint Franciaországban „there exist no two towns having the same privileges in the whole kingdom."
