Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
Egy régiónkon kívüli példa. Eddig Rimaszombatban csak két céhről tudtunk, most Kollmann Örs két újabb céhkiváltságot talált. 51 Amennyiben Rimaszombat négy céhet tudott eltartani, a hozzá hasonló településeken is többnek kellett lennie. így a fenti táblázatunk adatai inkább tájékoztató jellegűek, amelyek alkalmasak bizonyos tendenciák felismerésére, de biztos, hogy a tényleges kézművesfejlődés ennél jelentősebb volt. Táblázatunk megint csak alátámasztja pontrendszerünk felhasználhatóságát a városok jelentősége vizsgálatánál. Az öt első- és másodrendű város valamennyiében működött céh. A kisebb városok és jelentős városfunkciót ellátó mezővárosok kategóriáját tekintve a tizenkét 21-30 centralitási pontú településnek még mindig a többségében, hét helységben találunk céheket. (Hiányzik Bács, Csanád, Kalocsa, Lippa és Sebes városokban. Ez egyáltalán nem az egyházi földesuraság következménye, hiszen Várad és Eger püspöki székhelyek, és az ugyancsak egyházi birtok Zenta és Szond rendelkezett céhekkel.) Mindössze három olyan település van, ami noha céhhel rendelkezik, centralitási pontszáma nem éri el a 20 pontot. A forráshiány ellenére az bizonyára nem véletlen, hogy akár a koldulórendek, ill. ispotályok, vagy az egyetemre járók esetében a három első városkategória, azaz a legalább 21 centralitási pontú településekre jellemző a céhek megléte. Azt már a korábbi szakirodalom megállapította, hogy a kézművesség helyzete más volt a mezővárosokban, mint az ún. igazi városokban. A mezővárosokban dominált a ruházati ipar, és ez a céhek esetében is áll. 52 Az nem lehet véletlen, hogy a 15 céhhel rendelkező település közül tízben találunk szabócéhet, ötben vargacéhet, ill. mészároscéhet. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a régió négy királyi szabad városa közül Pestnek ugyan 12 céhe volt, Asszonypatakának és Szegednek azonban csak három-három, Lippánál pedig egyet sem tudunk kimutatni. (Viszont Lippa csak 1529-ben került be a szabad városok sorába.) Igaz, vannak, akik Szegedet „mezővárosnak" tekintik. 53 Ugyanakkor Debrecen mezővárosban — szerencsés forrásadottság következtében — hat céh mutatható ki. Az pedig nem lehet véletlen, hogy a régióban csupán két ötvöscéh található: Pesten és Szegeden, azaz a két legfontosabb városban. Mindez arra mutat, hogy a kézművesség helyzetét óvatosabban kell kezelni. Az úthálózati csomópont jelleg önmagában is utal a centralitásra. Ebbe a kategóriába kapcsoltam az árumegállító-jog szerepét. Ismeretes, hogy az árumegállító-jog a nagy kereskedő városok kiváltsága volt 54 , éppen ezért Nyírbátor árumegállító-jogával szemben forráskritikai ellenvetések születtek. 55 Magam részéről mégis elfogadom hite51 KOLLMANN ÖRS LÁSZLÓ: Rimaszombat céhes élete és jelentősége a középkor végén. In: Országos Tudományos Diákköri Konferencia. Humán tudományi szekció előadásainak tartalmi összefoglalói. Miskolc 1997. 435. 32 BÁCSKAI i. m. 51-61. 33 SZÉKELY i. m. 323-325. — SZAKÁLY i. m. 9. 34 FÜGEDI, Kolduló barátok i. m. 257-258. 33 SZAKÁLY i. m. 396-398. — BALOGH ISTVÁN: A Báthori család négy oklevele (1330-1332). In: Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv 13 (1999) 107-131. — A cikkre Draskóczy István barátom volt szíves felhívni a figyelmemet.
