Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN

lességét, ugyanis nem általános, hanem csak területileg korlátozott jog volt.

56 Ilyennel még két másik település rendelkezett: az aldunai Keve, amely a szerbiai kereskedelemre nyerte el ezt a jogot (amit jogutódja Ráckeve nyilván, értelem szerint, nem érvényesíthetett), valamint Karánsebes az erdélyi szászokra. Karánsebes kérdése egyik példája a forráshiánynak. Az árumegállítójog vásár nélkül értelmetlen, Sebesnél azonban nincs vásáradat. Nyilvánvalóan volt a városnak vására, de nem maradt rá adat, így nem vettem fel. Érdekes az úthálózati csomópontok megoszlása. Mint azt feljebb kifejtettük, attól függően kap egy központi hely magasabb pontszámot ezen a címen, hogy több központi hely érhető egy másik érintése nélkül innen. Feltűnő, bár bizonyára véletlen, hogy egy kivétellel, tehát a hat úthálózati pont kategória közül ötöt egyaránt 48 település kap meg. Csak a 2 pontos, azaz olyan centrumok, ahonnan három, vagy négy másik érhető el nagyobb számúak; 79 helység kap ennyi pontot. A hat pontot kapó 48 úthálózati csomópontból 23, azaz 47,9%, tehát közel a fele a legalább 16 pontos, tehát városnak mondható centrumok közé tartozik. Az öt legjelentősebb település közül csak Eger hiányzik. Ami azonban elgondolkoztató, hogy 9 jogilag falunak számító helység úthálózati csomópontként ugyancsak hat pontot kap. A szintén 48 településből álló ötpontos kategóriában 6, azaz 12,5% tartozik a legalább 16 pontos városias csoporthoz, köztük Eger. Itt is találunk 10 falvat, az öt pontosak 20,8 %-át. A négy pontos csoporthoz hasonlóan 48 központi hely tartozik, köztük hat, azaz 12,5% a legalább 16 pontos városias kategória része. Hét falu, tehát 14,5% is található ebben a csoportban. így 144 centrum van a régióban, ahonnan legalább hét másik központi hely érhető el közvetlenül, és így 4-6 pontot kap. Közülük 35, azaz 24,3% számítható a városias települések közül, azaz legalább 16 pontja van. A 144 központból azonban 18% falu. Valamennyi városias település — azaz a 16 és 42 pont közötti — úthálózati csomópont voltak, ahonnan legalább hat másik központi hely volt elérhető. Az úthálózati csomópont jelleg azonban önmagában nem emelte a települést várossá, hiszen még a falvak között is találunk ilyeneket. Az azonban valószínűsíthető, hogy az ide eső falvak — és egyben piac- ill. vásárhelyek — jobban tudtak fejlődni a többi falunál. Itt jegyzem meg, hogy az úthálózati csomópont alapján három pontot kapók között 48 közül 16, azaz 33,3%, a két pontos 79 központi hely között 19, azaz 24,1%, míg a 48 egy pontosakból 12, tehát 24,5% volt falu. Ebből az következik, hogy azon centrumoknak, ahonnan közvetlenül egytől hat másikat lehetett elérni, 26,9%-a volt falu. (175 helység közül 47.) Miután a piac- és vásártartó falvak az összes központi hely 22,9%-át tették ki, arányuk nagyjából ugyanaz az úthálózati központok között, mint a városoknak, és mezővárosoknak, csak a városias települések esetében jelentősebbek, fontosabbak az útközpontok. 56 KUBINYI ANDRÁS: Polgárság a mezővárosban a középkor és az újkor hajnalán. In: Budapesti Könyvszemle. BUKSZ, 9/2 (1997) 189.