Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
6. Mezővárosok az Alföldön és az Alföld szélén
\ tatható ki. 383 Nem lehetetlen, hogy erről beszémetünk kisebb mértékben Nyírbátornál is, míg Miskolcon a király a XIV. század második felében maga hoz létre egy ilyen településagglomerációt. (Ó- és Új-Miskolc, valamint a zsellérutcák.) Akárhogy is van: valamennyi tárgyalt városunk középkorvégi alaprajza eltér a falusiastól, sőt az osztrák „Markt"-típusétól is. Az építkezési módra megint elsősorban a miskolci ásatások és okleveles adatok adnak adatokat. A kőházak építése a XV. században kezdődött, de a török időkig számuk nem lehetett sok. Valószínűleg hasonló volt a helyzet Gyöngyösön, ahol csupán egy középkori ház maradt fenn (de több is lehetett), viszont az újonnan alapított Ráckevén már úgy látszik dominált a kőépítkezés. Ez megint általánosítható az Alföld vidékére. Debrecenben, ahol a XVII. századig emeletes ház nem épült, az épületek zöme paticsból, esetleg vályogból épült. 384 A szabad királyi várossá lett Szegeden már több kőház állott, de itt is csak a XV. század végétől. 385 Az Alföld széléhez közel eső, Gyöngyöstől nyugatra fekvő Pásztó oppidumban is álltak kőházak, sőt többszintes, alagútszerű pincéket is tártak fel. 386 Nos igaz, az Alföld szélén, Miskolcon, Gyöngyösön, Pásztón, vagy Ráckevén a kő, mint építőanyag rendelkezésre állott, míg az alföldi Debrecenben, vagy Szegeden nem, az a tény, hogy Miskolcon és Szegeden egyidőben kezdenek kőházakat emelni, mégiscsak elgondolkoztató. Úgy látszik tehát, hogy az alföldi mezővárosok fejlődése hosszas folyamat volt. Adott példáink alapján azt mondhatjuk, hogy XIII. századi piachelyekből, kisebb árucsereközpontokból a XIV. században jöttek létre azok a kiváltságolt városias települések, amelyeket mezővárosoknak nevezünk. Fejlődésük nem szakadt meg, és azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy a tájegység több várost is eltarthatott volna, erre bizonyíték Ráckeve alapítása a XV. század közepén. Számunkra most nem ennek a ténynek gazdasági és társadalmi okai a lényegesek, 387 hanem alaprajzi és építésformai vetületei. Kétségtelen, hogy alaprajzilag közelebb fekszenek a városhoz, 388 viszont a városias háztípusra való áttérés csak a XV-XVI. század fordulóján indult meg igaz, még mindig csupán földszintes házakkal. Mindebből az a kép bontakozik ki, hogy az alföldi, alföldszéli mezővárosok mind gazdaságilag, mind építésileg a város és a falu között foglaltak helyet, függetlenül attól, hogy körzetük számára a városmentes tájon városfunkciót töltöttek be. A lényeges azonban, az, hogy a XVI. század elejére minden szempontból városiasabbak lettek. A török hódítás nélkül ez a fejlődés nyilván tovább haladt volna, hiszen feltűnő, hogy a XVIII. század végén így is a Magyarország legnépesebb városai az Alföldön feküdtek. 389 Hogy ezek a nagy agrárvárosok talán korábban és városiasabban fejlődtek volna a török nélkül, azt legfeljebb feltételezni tudjuk, de igazolni nem. 383 SÁPI LAJOS: Debrecen település- és építéstörténete. Debrecen 1972. 384 Uo. 16-19. 385 KUBINYI, 1980. 438. 386 VALTER, 1969. 226-230. - VALTER, 1976. 25-26. 387 Vö. SZÉKELY GYÖRGY: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVIII. század végéig. In: A Debreceni Déry Múzeum Évkönyve 1974. 347-370. 388 Pásztón is több utca volt: Valter, 1976. 25-26. 389 MakKai LÁSZLÓ: A magyar városfejlődés történetének vázlata. In: Vidéki városaink. Bp. 1961. 68-70.
