Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

6. Mezővárosok az Alföldön és az Alföld szélén

rendi kolostor csak a két földesúri birtokközpontban volt meg, azonban ott is csupán később. A zömében görögkeleti Ráckevén természetesen hiányzott, Miskolcon az ispotály helyettesíthette. Az egyetemjárók száma alapján a települések nem azonos szintűek: Gyöngyös vezet, a városoknál kevesebb, de a jelentősebb mezővárosokkal körülbelül azonos számú egyetemistával. Miskolc megközelíti, Nyírbátor hátul kullog, de még eléri a mezővárosi szintet. Ráckevéról nem jártak a mégiscsak latin egyházi irányítás alatti egyetemekre. A városterminológia sem érdektelen. Gyöngyös és Nyírbátor — két magán földesúri város a forrásokban előbb inkább faluként (ill. birtokként, possessio) fordul elő, majd később az oppidum válik általánossá, míg Miskolc királyi kézre kerülve faluból város (civitas) lesz, hogy azt később szintén oppidumra cserélje fel. A királyi Keve civitas áttelepítésével alapított Ráckeve viszont rövid ideig falu, majd oppidum. Tehát különböző eredet ellenére valamennyi említett város a középkor végén vitán felül oppidum! Felsoroltuk ezeket az adatokat is, noha tanulmányunk célja elsősorban egy újabb kritérium, az alaprajz és építkezési mód bemutatása volt. Alaprajzilag a legtöbbet mond számunkra Miskolc, ahol mind a történeti források, mind pedig szerencsés módon a régészeti kutatások eredményei jelentős következtetésekre adnak alkalmat. A mai városközpontra még mindig jellemző utcakeresztes megoldás viszonylagos későisége döntő jelentőségű. Itt találjuk meg a XIV. század végi településre jellemzően (ami azonban nem felel meg a XIII. századnak) a legtisztábban a felső-ausztriai Marktokra jellemző településformát: a település azonos a piaccal, párhuzamos utcák nincsenek. Bár ez a miskolci településszerkezet (ill. szerkezetek, hiszen két településről, Ó- és ÚjMiskolcról van szó) a királyi kézre kerülés utáni rendezés következménye, tehát a XIV. század második felében jött létre, hozzájárul a gyöngyösi alaprajz értelmezéséhez is. Bár az újkori Miskolchoz igen hasonló utcakeresztes településszerkezet Gyöngyösön legkésőbb a XIII. század végén már fennáll, és napjainkig fenn is maradt, valószínű, hogy itt is eredetileg egyetlen piacutcából állt a település, ezt feltételezi különben a helytörténeti irodalom is. Ugyanilyen szerkezete volt Balmazújvárosnak is: azaz piacutca, ebből utcakeresztes település, igaz, végül ólaskertessé alakult.

382 Ezzel szemben a XIV. századi Nyírbátor két főutcájával, valamint a XV. századi alapítású Ráckeve számos piacával és utcájával látszólag más típus. Nem zárhatjuk ki természetesen az előbbi esetében sem az eredetileg egy utcából, azaz falusias, vagy „Markt"-típusból való bővülést, de erre annyi támpontunk sincs, mint Gyöngyösön. Ráckeve érthetően más típus. Akárhogy van is, az bizonyos, hogy az Alföldön, ill. az Alföld szélén létezett a középkorban egy olyan településtípus, amely falusias, vagy inkább vásártartási joggal rendelkező falusias típusból, (ez alaprajzilag a felső-ausztriai Marktoknak felelt meg) alakult ki. A bővülés létrejöhetett utcakeresztes, vagy párhuzamos utcás módon, sőt az alaptípus újjáalapításával (Miskolc) is számolhatunk. Végül nem zárhatjuk ki a tanulmányunk első részében ismertetett típushoz hasonló alakulást sem: több település öszszeolvadását, ami leginkább a legnagyobb alföldi mezőváros, Debrecen esetében mu382 Ld. 15-16. j.