Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

6. Mezővárosok az Alföldön és az Alföld szélén

másikat a XX. század elején lebontották. Az 1517 táján épült Szt. Kereszt-templom az újkorban a katolikusok temploma lett, és a város déli felében állott. XVIII. századi ábrázolás alapján későgótikus, falazott torony nélküli, a hajóval azonos szélességű sokszögzáródású támpilléres szentéllyel ellátott templom lehetett.

379 Az újkori református templom középkori patrociniuma talán Szent Miklós lehetett. Eredetileg egy aránylag kisméretű gótikus templom volt, amelyet még a XV. században nyugat felé megtoldottak. Egyhajós, a nyolcszög felével záródó, támpilléres gótikus templom volt, amelynek szentélye minden beugrás nélkül a hajófal egyenes folytatásában épült, hasonlóan a rác templomhoz.

380 Ráckeve legfontosabb középkori műemléke azonban a ma is álló rác (szerb) Boldogasszony templom. 1487-ben épült. Egyhajós, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű, két déli gótikus oldalkápolnával, és egy különálló, földszintjén ma is gótikus toronnyal. A templom szentélyfala itt sem válik külön a hajóétól, hanem annak egyenes folytatása. A tornyot és a két oldalkápolnát a XVI. század elején építették, ezt a reneszánsz ajtója is igazolja. Skaricza szerint a Szt. Kereszt templomot és Boldogasszony templom tornyát olaszok építették.

381 6. MEZŐVÁROSOK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN Négy települést vizsgáltunk meg részletesen, amelyek koruk, birtokosaik, gazdálkodási rendszerük alapján más-más típust képviselnek, így amennyiben azonosságokra következtethetünk, és azok más mezővárosoknál is megtalálhatók, ezek általánosításra alkalmasak. A négy mezőváros közül kettő, Gyöngyös és Miskolc elsősorban szőlőtermelésből élt meg, Nyírbátornál az átlagos alföldi mezővárosok mintájára az állattenyésztést és kereskedelmet tételezhetjük fel, míg Ráckevén valami szőlőtermelés mellett a gabonatermelés és halászás volt mezőgazdaságára jellemző. Kereskedelme, vásáruk mindnek volt, aktív távolsági kereskedelem azonban nagyobb mértékben csak Ráckevén mutatható ki. A kézművesek aránya a városok lakosságában — amennyiben a XVI. századi adatokból jogunk van visszakövetkeztetni — Ráckevén a legmagasabb, és ezzel az átlag mezővárosi szintet meghaladja, de még így sem éri el a szabad királyi városokét. Gyöngyös és Miskolc iparos polgársága megfelel az átlag mezővárosinak. (Nyírbátorra nincs adat.) Az iparágak számát tekintve, ami a kézművesség differenciáltságát mutatja, nagy az eltérés a három város közt. A legkevesebb mesterséget Miskolcon találtuk, de ez is a legdifferenciáltabb iparú magyarországi mezővárosokkal egy színvonalt mutat, a legtöbb szakma Gyöngyösön működött, a városokkal egy szintet mutatva. A differenciáltság talán már a XVI. század közepi állapot következménye. Birtokosaikat tekintve Miskolc (legalábbis a XIV. század második felétől) és Ráckeve királyi város, de egyik sem birtokközpont, vagy egy uradalom egyetlen mezővárosa. Földesúri, pontosabban világi nagybirtokosi mezőváros, egyben birtokközpont volt a másik kettő. Mind a négy fontos főközlekedési utak mellett feküdt. A magyar szakirodalomban a városok kategóriázásához felhasznált kritériumok közül a kolduló379 Pest megye műemlékei II. 9-10. 380 Uo. 15-17. 381 Uo. 18-28.