Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
4. Miskolc
Mályi birtokokat. 233 A Miskolcok még több mint egy évtizedig pereskedtek jogaikért, de végül a Szécsiek hatalma megszilárdult. Ekkor már jelentős hely Miskolc, mert 1327-ben 50 nemest tartottak itt fogva. 234 Amikor Lajos király 1360-ban megerősítette a Szécsiek birtokosztályát, akkor Miskolcot „villa maior"-nak nevezte, és piaci vámjáról is megemlékezett. Miskolc tehát már jelentősebb, úgy látszik vásárjoggal is rendelkező falu akkor. 235 A Szécsiek 1364-ig maradtak Miskolc (és a tapolcai apátság kegyurasága) birtokában. A király ekkor az időközbeni királyi kézre került Diósgyőr várához csatolta Miskolcot, és más Borsod megyei birtokokat, a Szécsieknek másutt adott cserébe javakat. 236 így Miskolc a tőle kb. 3 km-rel nyugatra fekvő diósgyőri vár tartozéka lett, és maradt évszázadokon keresztül. A királyi birtoklás jelentős fordulópont a város történetében. Ezt mind az írott, mind a régészeti források igazolják. Különösen jelentős eredményekre vezetett az ún. Sötétkapu melletti ásatás. Itt egy délkeleti irányból a Szinva folyón keresztül vezető út éri el északon a többé-kevésbé kelet-nyugati irányú későbbi miskolci főutcát (ma Széchenyi utca). A Sötétkapu tehát igen jelentős topográfiai csomópont. Az ásatások igazolták a terület őskortól fogva lakott voltát, de azt is, hogy a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző időben is állott már itt épület. Erre utalnak a paticsomladékok, tüzelőhelyek és cölöplukak, a kerámia pedig a VIII-IX. századra datálja. A magyar honfoglalás és a tatárjárás között X-XI., majd XIII. századra tehető kétosztatú paticsházak épültek. Az utóbbi tűz pusztította el, valószínűleg a tatárjáráskor. Az épületet III. Béla (1173-1196) rézpénze és kerámia datálta. Falai 50 cm vastagságot is elértek, a cölöpök átmérője 22 cm-t is meghaladta. A nyugati helyiségben nagyméretű sütőkemence állott. Az ásató megkísérelte a ház rekonstrukcióját is, és mivel tőle északra két tekintélyes cölöplyukat talált, ezeket egy eresz tartógerendáinak tartotta. Szerinte az épület csapszék vagy árusítóhely volt, hiszen közel esett a Szinva révjéhez. Az épülettől északra 8 m 2-es összefüggő területen juh, sertés és marhacsontokat találtak, amelyeket a csapszék bizonyítékának vett. A tatárjárás után ez a terület hosszabb ideig nem épült be, csak a XV. században emeltek itt cölöpökkel erősített vert falú házat, amelyet a XVI. században kőház váltott fel. Az említett telektől keletre eső szelvényben egy tatárjárás utánra tehető XIII. századi kétosztatú paticsház került elő. Egyik helyiségben egy nagy kemence, a másikban egy földbe épített, sarokboltozással ellátott hombárverem valamint a padlószinttől lefelé induló falépcsőzet is előkerült. Ez utóbbi házat a XIV. században, vagy legkésőbb a XV. század elején kőház váltotta fel, amelynek alaprajza azonban, nem volt rekonstruálható. 237 Az ásatást vezető Komáromy József felfigyelt arra, hogy itt Miskolc ősinek tartott szalagtelkes beosztásától teljesen eltérő típusú telkek lehettek. 238 Szerinte ide esett és a 233 LEVELES. In: TKM 2. 1927. 176-178. 234 GYÖRFFY, 1963.1. 789-790. 235 LEVELES. In: TKM 3. 1928. 208-209. Nem értünk azonban egyet a korábbi helytörténeti irodalomban a villa és a possessio jelölésekből levont megkülönböztető véleményekkel. Bár a possessio birtokot jelent, a XIII. századtól falu értelemben is szerepel, sőt elsősorban ezzel jelölik a falut. 23Í SZENDREI, III. 53-58. 237 KOMÁROMY JÓZSEF: A miskolci Sötétkapu melletti ásatások jobbágyházai. In: HOMKözl 1955. szeptember. 18-21. — KOMÁROMY, 1957. 70-101. 238 KOMÁROMY, 1966. 400. (6. j.)
