Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN

gi centrumai voltak, ami a délalföldiek esetében érdekes módon nem vált igazolhatóvá.

28 A következő, 1984-ben közölt cikkemben ezt a problémát folytattam. Itt vettem először figyelembe a földraj ztudósok és régészek által kidolgozott városkritérium-rendszert. E szerint egy település városiasodottsága számos kritériumból tevődik össze, amelyek nem minden városnál vannak meg. Ezekből a kritériumokból pontrendszer állapítható meg, és a pontok száma alapján egyrészt meghatározható a városias települések rangsora, másrészt összehasonlíthatóvá válik két különböző típusú település. A kritériumrendszer alapján nem annyira városokról, hanem központi helyekről beszélhetünk, hiszen a kritériumok a centralitás mértékét fejezik ki. Idézett tanulmányomban megpróbáltam az egyik földrajzos eredetű kritériumrendszert Szegedre és Pestre alkalmazni, de kiderült, hogy ez nálunk nem nagyon járható. Felvetettem annak a szükségességét is, hogy egy, a magyar viszonyokra alkalmazható rendszert kellene összeállítani.

29 Azóta izgatott a kérdés, és végül ki is dolgoztam egy saját kritériumrendszert, amelyben elsősorban a centralitás olyan jellemzőit állítottam össze, amelyekre több forrás maradt fenn. Alaprajz, építkezés, különleges iparágak megléte, népességszám, fürdők — hogy csak néhányat említsek — így kimaradtak, ami nem jelenti azt, hogy valamennyi központi helynél maradt-e fönn minden egykor ott létezett centralitási kategóriára adat. Kísérletképpen elkészítettem négy délnyugat-dunántúli megye: Vas, Zala, Somogy, Veszprém központi helyeinek összeállítását, amelynek igen sűrű mezőváros hálózata volt: 91 mezőváros és 51 vásártartási joggal rendelkező falu.

30 A kísérlet — véleményem szerint — bevált, így 1992-ben az Északnyugat-Dunántúl három megyéjével (Sopron, Mosón, Győr) folytattam. Ezen a területen egy szabad királyi város (Sopron), 25 földesúri város és mezőváros, és tíz vásártartó falu volt.

31 Az arányok nyilvánvalóan mások a délnyugat-dunántúliaknál. Utána a Kelet-Dunántúllal kezdtem foglalkozni, az anyaggyűjtést be is fejeztem, de végül is más területre tértem át, azon egyszerű okoknál fogva, mert onnan kaptam felkérést. Először Északkelet-Magyarország négy megyéjét dolgoztam fel. (Abaúj, Borsod, Heves és Torna.) Itt már kisebb mértékben módosítottam a kategória-rendszeremet: az ispotálynak két pontot adtam, akár a koldulórendi kolostoroknak, ill. figyelembe vettem a településen tartott országgyűléseket is. Ebben a négy megyében egy szabad királyi város (Kassa), 46 földesúri város és oppidum és 17 vásártartó falu alkotta a központi helyek hálózatát.

32 Az eddigiekben rövid tudománytörténeti összefoglalásban azt akartam bemutatni, hogy egyrészt mi hatott rám a régebbi várostörténetből, másrészt hogyan alakult ki sa28 ANDRÁS KUBINYI: Handel und Entwicklung der Stádte in der ungarischen Tiefebene im Mittelalter. In: Európa Slavica - Európa Orientális. Festschrift für Herbert Ludat zum 70. Geburtstag, hsgg. v. Klaus-Detlev Grothusen und Klaus Zernack. Berlin 1980. 423-444. Magyarul: A városok kereskedelme és fejlődése a magyar Alföldön a középkorban. (Ebben a kötetben: 169-186.) 29 KUBINYI ANDRÁS: Szeged a középkori magyar városhierarchiában. In: Somogyi-könyvtári műhely 84/3. 96-106. (Ebben a kötetben: 187-195.) 30 KUBINYI ANDRÁS: Mezővárosok egy városmentes tájon. A középkori Délnyugat-Magyarország. In: A Tapolcai Városi Múzeum közleményei 1 (1989) Tapolca 1990. 319-335. 31 KUBINYI ANDRÁS: Csepreg a Nyugat-Dunántúl középkori városhálózatában. In: Tanulmányok Csepreg történetéből. Szerk. Dénes József. Csepreg 1996. 130-148. 32 KUBINYI ANDRÁS: Központi helyek a középkor végi Abaúj, Borsod, Heves és Torna megyékben. In: A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve 37 (1999) 499-518.