Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
4. A korai várostípus
bániája is lett. 120 A város egyesítése után ezt a jogát elvesztette. A régi Szt. Péter templomot az obszervánsok a XV. század közepétől a végéig használták, de kezdettől fogva új patrociniummal, hogy végül a század végén felépítsék a régi templom hajójának felhasználásával az új templomot és kolostort. Szegeden még több egyházi intézmény működött, ezek helyét, pontos alapítási idején azonban nem tudjuk. Ilyen volt a premontrei apácák Szentlélek-monostora, amely talán a Felsővárosban állott. 121 A már idézett királyi engedély megemlékezik a Szt. Erzsébet ispotályról is, erről csak azt tudjuk, hogy 1449-ben állíttattak helyre János szabó és Mizsér János szegedi polgárok egy Szt. Erzsébet kápolnát és egy puszta házat, alkalmassá téve azt a szegények fogadására és egy pap eltartására. 122 Ennek nyilván semmi köze sem volt a konventuális ferencesek Szt. Erzsébet kolostorához. Szeged tehát elég különös várostípus volt. Egy a XV. század első feléből származó francia útleírás gyakran idézett adata szerint a városnak csak egyetlen, viszont mérföldhosszúságú utcája volt. Az Alszeged központjától a Palánkon át Felszegedre vezető út valóban igen hosszú, vagy 3,5 km volt, viszont egy 1522-es összeírás 29 utcáját említi. 123 Ez a fallal nem védett, népes (kb. 9000 lakosa volt) és gazdag kereskedőváros külső képe inkább falusias lehetett, noha a Palánk és Felszeged alaprajza (ha hihetünk a XVIII. századi térképeknek) nem falura utal. Csak a középkor végén tűnnek fel a városközpontban kőházak, amelyekre oklevelek, de reneszánsz ablak- és ajtókeretek is utalnak. 124 Szeged 1247-ben királyi adományként kapta a tőle keletre a Tisza parton fekvő és a tatárjáráskor elpusztult Tápét Felszegedtől kb. 2 km-re. 125 A falu újratelepült és Szeged birtoka maradt. 126 Az sem érdektelen, hogy Szeged környékén kolostorok tömörültek. A várostól délkeletre, azaz a Tiszán és a Maroson túl állott az először a XII. század végén említett szőregi Szt. Fülöp apátság. 127 A várostól északnyugatra ugyanilyen távolságban találjuk viszont a Dorozsma úri nemzetség monostorát, amelyet 1237-ben említenek először. Innen származó románkori kő alapján legalább a XII. század utolsó negyedében már állnia kellett. 128 Feltűnő, hogy mindkét, a várostól azonos távolságra eső egyházi intézmény az egyik legfontosabb főútvonal, a Budáról Szegeden át Erdélybe vezető út mellett épült. 4. A KORAI VÁROSTÍPUS. A három példaként felhozott város fejlődésében eltérő vonások mellett néhány jellegzetes hasonlóság is kimutatható. Először is az eredeti vá120 Ispotálytemplomok mint plébániák: SOMOGYI, 1941. — Mindkét ferences templom egy korábbi templom helyét foglalta él. Ez nem szokatlan a koldulórendi kolostornál, vö. KOLLER, 1978. 32. Í2i BÁLINT, 1975. 42-63. 122 LUKCSICS, 1938. II. 1058. sz. 123 KUBINYI, 1980. 431. Ebben a kötetben: 174. — Nem valószínű, hogy nem egész száz év alatt így megváltozott volna a város. Vö. SCHÜNEMANN, é. n. 22. ° 24 KUBINYI, 1980. 438. Ebben a kötetben: 176-177. — ENTZ, é. n. 18. 125 REIZNER, 1900. IV. 3. 126 1522-ben Tápét és a Szegeddel délnyugatra szomszédos Szentmihályt Szegeddel együtt írják össze a dézsmaszedők. BÁLINT SÁNDOR: Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. Bp. 1963. 44-45. 127 DÁVID KATALIN: AZ Árpád-kori Csanád megye művészeti topográfiája. (Művészettörténeti Füzetek 7.) Bp. 1974. 28-30. 128 GYÖRFFY, 1963. I. 894. — Árpád-kori kőfaragványok. Katalógus. Székesfehérvár 1978. 184.
