Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
nak. (Bizonyos idézéseket 1486-ig az idézendő lakóhelyéhez legközelebb eső három hetipiacon kellett kikiáltás formájában foganatosítani. Ebből pontosan megállapítható, hogy a vásározók egymás után melyik hetipiacot keresték fel.) Egy 1972-ben megjelent tanulmányomban kíséreltem meg addigi tudásomat összefoglalni, és összefoglaló képet nyújtani a középkori magyarországi városhálózatról. 25 A továbbiakban elsősorban arra törekedtem, hogy milyen módszerrel tudjam — az egyetemrejárás, ill. a koldulórendi kolostorok megléte mellett — kiszűrni a mezővárosok nagy tömegéből a városnak számítókat. Ezt egy nagyon egyszerű felismerés is megkövetelte. Ha ugyanis térképre vetítjük a kb. 30 középkorvégi „igazi várost", akkor kiderül, hogy a Zágráb-Székesfehérvár-Buda-Pest-Kassa-Asszonypataka (Nagybánya) vonaltól keletre, ill. délre Erdély határáig mindössze egyetlen királyi szabad város található: az ezt a jogát csak 1498-ban megerősített Szeged. Ezek szerint az ország közel felén nem állt volna egyetlen egy város sem? Ez teljesen elképzelheteüen, különösen akkor, ha tudjuk, hogy Baranya, Tolna, Somogy és a Szerémség az ország legsűrűbben lakott területe volt a középkor végén. Úgy gondoltam, hogy Magyarország városmentes részét kellene alaposabban megnézni, és így önként adódott az Alföld és az Alföld-széle megvizsgálása. „Esettanulmányként" akartam néhány itteni mezővárost (beleértve Szegedet és két püspöki várost) feldolgozni, különös tekintettel egy újabb kritériumra, az alaprajzra, és az építkezésre. Az ugyanis a külföldi szakirodalom alapján is nyilvánvaló, hogy egy város, vagy egy falu alaprajza különbözik egymástól, sőt a magyar mezővárosoknak jogilag megfelelő osztrák Markt-oknak is önálló alaprajzi típusa van. 26 Sajnos, az ország nagy részén kellő régészeti kutatás hiányában ez az alaprajzi összehasonlító vizsgálat nem végezhető el, így ez a kritérium általánosan nem alkalmazható. Ez a munkám egy angol nyelven megjelent várostörténeti tanulmánykötet számára készült az 1970-es évek végén, de csak 1985-ben jelent meg. 27 Ebben a tanulmányban talán túl nagy súlyt fektettem a város és a mezőváros egymástól különböző jellegzetességeire, hiszen még mindig hatott rám a régi beidegződés. Szeged és a Délalföld kérdése azonban tovább izgatott. Az előbb említett tanulmányom elkészülte után, de megjelenése előtt két dolgozatot szenteltem rá. Egy Németországban, 1980-ban megjelent tanulmányomban elsősorban az alföldi országos vásárokkal, piackörzetükkel, valamint a Szegedre beköltözőkkel foglalkoztam, azaz azt próbáltam megállapítani, hogy milyen nagy terület számára képeztek gazdasági központot. Nagyvárad, Debrecen, Mezőtúr és Tiszavarsány sokadalmai igen nagy terület gazdasá25 KUBINYI ANDRÁS: A magyarországi városok XIV-XVI. századi fejlődésének néhány kérdése. In: Tanulmányok Budapest múltjából 19 (1972) 39-56. — Németül megjelent: Einige Fragen zur Entwicklung des Stádtenetzes Ungarns im 14-15. Jahrhundert. In: Die mittelalterliche Stadtebildung im südöstlichen Európa, hsgg. v. Heinz Stoob (Stádteforschung. Veröffentlichungen des Instituts für vergleichende Stádtegeschichte in Münster, Reihe A. Bd. 4.) Köln-Wien 1977. 164-183. — Új kiadása: Uő., König und Volk i. m. 124-145. 26 WlLLlBALD KATZINGER: Die Márkte Oberöstereichs. Eine Studie zu ihren Anfángen im 13. und 14. Jahrhundert. In: Forschungen zur Geschichte der Stadte und Márkte Österreichs, hsgg. v. Wilhelm Rausch, Bd. I. Linz/Donau 1978. 69-150. 27 KUBINYI ANDRÁS: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez. In: Borsodi Levéltári Évkönyv 5 (1985) 7-82. (Ebben a kötetben: 103-168.) Angolul: Urbanisation in the EastCentral Part of Medieval Hungary. In: Towns in Medieval Hungary, ed. by László Gerevich. Bp. 1990. 103-149.
