Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - Vízlecsapolások, csatornázások a Bánságban
be, Nagytorák, Begaszentgyörgy, Klekk, Nagybecskerek, majd Écska, Periasz és Rudolfsgnade mellett. Ugyanezen évtizedekben csatornázták a Temest is, megszabadítva a vadvizektől, Kistopoly, Dragsina, Parácz, Csebza, Módos és Surján falvakat. A Berzava csatornázására Denta és Jarkovácz között került sor, majd az úgynevezett Terézia csatornán át Temespaulis, Ürményháza és Sándorfalva között közvetlen vízi kapcsolat létesült Verseccel. 23 A Bánsági csatornázások és vízlevezetések jó pár évtizeddel megelőzték a magyarországi nagy ármentesítéseket. A kérdésnek nemcsak a kamara által szorgalmazott vízi szállításnak volt nagy jelentősége, hanem a belvizek elvezetésével újabb mezőgazdaságnak alkalmas jelentős kiterjedésű földterületek szabadultak fel, s lényegében ez is nagymértékben megkönnyítette az 1763-tól kezdve meginduló második nagybetelepítésű hullámot. A kamarai vízgazdálkodás történetéhez tartozik a XVIII. századi bánáti rizskultúra meghonosítása is. A bánsági ügyekkel foglalkozó udvari bizottság ugyanis már 1747-ben kezdeményezte bizonyos szubtrópusi növények (gyapot, indigó, olajfa, festőbuzér, mandula) termesztését, hogy ezzel kiküszöböljék a behozatalt. 1748. április 24-én gróf Kollowrat Ferdinánd, az említett bizottság elnöke, azt javasolt az uralkodónőnek, hogy az éghajlati és vízügyi viszonyokat is figyelembe véve, kísérletezzenek rizzsel, mert így feleslegessé válna a török import. Mária Terézia felfogta a kérdés lényegét és 1000 forintot engedélyezett a kutatáshoz. Az ötlet valójában nem volt új, mert az olasz telepesek 1724-ben Dettán már kísérleteztek rizstermesztéssel, igaz eredménytelenül. Mivel az ügyet Bécs is felkarolta, a temesvári kormányzat két századost küldött olaszhonba, kiknek 1748 októberében sikerült 6 férfit és 6 nőt hozni Milánóból, kik négyéves szerződésben vállalták, hogy 157 forint 20 krajcár fizetésért hozzálátnak a kincstári kezelésben lévő két rizstelep: Giroda és Parácz megtelepítéséhez. A munkálatokat Giuseppe Ball, Aro műszaki tanácsos irányította, ki nemcsak a két említett rizstelep üzembe helyezésére törekedett, hanem más alkalmas helyeket is keresett a Bega, Temes, Berzava, Néra és Poganis mentén. Girodán már 1749-ben megtették az első lépést, ahol 4 mérő vetésből 90 mérő rizst arattak le. Az újabb javaslatok, érvek és ellenérvek után Bécs újabb további rizstelepek létesítését rendelte el, a Berzava mentén, Omoron, Dentán és Gátalján. 1750-ben Lorenzo Granzini a girodai rizstelep vezetője Guemené mérnök segítségével, némi robot, de inkább bérmunka igénybevételével elkészítette a három említett község határában a rizsültetvényekhez szükséges töltések és csatornahálózat építését, s újabb olasz családok betelepítésével megkezdték a termelést Parácz, Újpécs, Csákóvá, Detta, Denta, Gátalja, Opatica, Omor és Begaszentgyörgy határában. 23 MAURER GYULA: Az Alsóbega csatornázása. Vízügyi közlemények XIII. Budapest, 1911., Borovszky, Temes 171.
