Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - Vízlecsapolások, csatornázások a Bánságban

Az olasz bérlők hamar eladósodtak. Következésképpen a temesvári kormányzat elhatározta, hogy felhagy a kincstár kezelésében lévő műveléssel s azokat bérbe adja. 1752-ben Menas Barun örmény apát rábírta az olaszokat, hogy tömörüljenek bérlőtársaságba, de a további fejlesztés ellen fellépett. Francesco Periasz, a temesvári kormányhivatal elnöke. A fejlesztés ellen foglalt állást a bécsi bank is, mely 1759-ben a kamarának nyújtott hitelek alapján arra hivatkozott, hogy ésszerűtlen ott területeket elárasztani, melyeket korábban lecsapoltak. De gyanakodott a helyi lakosság is, mely a rizst a malária kórokozójának tekintette. Kellő állami támogatás híján 1768-ban felszámolták a giródai rizstelepet, ahonnan a termelők Omorra vonultak, de ott sem sikerült jó eredményt elérni. Következésképpen a rizstermelő társaság feloszlott. József trónörökös azonban ezzel nem értett egyet, Perlaszt leváltotta s arra törekedett, hogy a rizstermesztést továbbra is támogassák. Az új tervet Rossi főigazgató és Vaugues alezredes dolgozta ki. A termelők jelentős kedvezményekhez jutottak, katonai felmentést, hitel előleget, vámmentes vetőmagot és 6-10 évi adó és robotmentességet kaptak. így vált lehetővé a nagyobb lélegzetű s nagyvállalkozásokra épített rizsgazdaságok szervezése. A Berzava mentén négy nagy rizsgazdaság jött létre. 1. Secondo Limoni vállalata, kit gróf Starhembert Rüdiger pénzelt 36 000 forint értékben. 1772-ben Denta és Omor között 500 holdat kapott a kincstártól rizs és eperfa ültetvények létesítésére. A főtelep Omoron volt, ahol 1773 és 1782 között 24 mantuai olasz család telepedett le. Rizstelepet létesített Opaticzán és Begaszentgyörgyön is, ahol selyemhernyó-tenyésztés végett 2000 eperfát is ültetett. De itt is hamar pénzügyi bajok jelentkeztek és 1778-ban kénytelen volt az opaticai és begaszentgyörgyi telepeit megszüntetni. 2. A Giuseppe, Antonio és Domenico Baldi fivérek 1773-ban Dentán béreltek 250 holdas rizstelepet. 3. A cremonai Carlo Giulianno Arisi 1777-ben Heigl és Kircherer tőkésekkel Gátalján létesített 150 holdas rizstelepet. 4. A lengyel Jersabek Tamás ugyancsak 1777-ben Gátalján bérelt 100 holdat rizs, komló, len termelésére. Halála után ezt Navetzky főhadnagy vette meg. Mind a négy említett bérlet modern gazdaság volt. Jó tápcsatornákat ásattak, vízierővel hajtott hántómalmokat, cséplésre szolgáló nyomtatókat, raktárépületeket emeltek. A főbajokat azonban e váltakozó vízhozam, továbbá a vállalkozók és bérmunkások között gyakran jelentkező ellentétek okozták. Tény azonban, hogy a bérleti-rendszer révén jelentős tőke jött be a bánsági mezőgazdaságba s ezek a rizsültetvények már tőkés-árutermelésre rendezkedtek be. 179l-re a Berzava mentén már 2284 holdon termesztettek rizst. II. József a rizstermesztésben szerzett érdemként a nagybérlő családoknak tekintélyes birtokokat adományozott, illetve a kamara révén adott el. Bár a birtokeladásokra később még visszatérünk, a teljesség kedvéért említsük meg, hogy az Ariziek 1786-ban Topolyán, a Baldiak 1787-ben Dettán vettek birtokot rizstermelés céljából. Újpécsen