Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - Vízlecsapolások, csatornázások a Bánságban
A komolyabb csatornázásokra és vízlevezetésekre azonban csak 1750 után került sor. 1753. október 8. és 1754. október 17. között végezték el a Bega csatornájának megásását. 1752 végén az udvari bizottság parancsot adott a temesvári kormányzatnak, hogy vízszakértőkkel vizsgáltassa meg a csatornázás kérdését és jelentse miképpen és milyen költséggel lehetne az áradásokat megszüntetni, s a csatornát üzembe helyezni. A temesvári kormányzat Stockhausen János György őrnagy-mérnökhöz fordult, ki 1753 május 5-én benyújtotta a költségvetéssel és térképmelléklettel ellátott jelentését. A földrajzi tényezőknek pontos ismerete mellett szakszerűen ítélte meg a kérdést. Megállapította, hogy Temesvár és Párdány között (Szilas, Szentmárton, Ivánda, Fény, Párdány, stb.) 53 kisebb gátszakadás van. Úgy vélte, hogy Utvin falunál új csatornát kell húzni a Parácz folyócskába, mely Ságnál lép ki a Temesből és Rudnánál tér vissza eredeti medrébe. E munkálatok költségét 16 785 forintban állapította meg. Javasolta továbbá, hogy ássanak új csatornát Ittebe fölött is Párdánynál, melyet Módosnál vezetnének vissza a Temesbe. Ennek költségét 61 049 forintra becsülte. Végül Temesvár és Idvornok között a régi meder megjavítását s egy új csatorna építését látta szükségesnek Jankahid és Ittebe között. Ennek költségét 55 197 forintban állapította meg. A temesvári adminisztráció 1753. július l-jén készítette el alaposan dokumentált felterjesztését Bécsbe. Foglalkozott a tervvel a Hadi Tanács is, s végül határozat született, melynek nyomán 1753. október 8-án megkezdték a csatorna ásását 2 450 emberrel. A tél miatt a munkálatok szüneteltek, de 1754 májusában újrakezdték a csatorna ásását. Október 27-re már el is készült egy 13 762 öl hosszú, fent 5 öl és 3 láb, lent 4 öl szélességű csatorna. 1754. október 19-én az utolsó töltést is átvágták és a víz már az új csatornában folyt. Ezzel Temesvár és Nagybecskerek között az egyenes vonal végig meg lett ásva. Maga Stockhausent a munkálatok irányításáért 200 körmöci arannyal jutalmazták. 22 1758 és 1759 között a Berzava és Temes folyókat is csatornázták. 1759-ben és 1760-ban bekövetkezett a Bega és Temes teljes szétválasztása, s a két folyót táp- és árapasztó csatornák révén kötötték össze. A Bega hajózhatósága érdekében a Temes medrébe épített duzzasztó gáttal és a táplálócsatorna kiágazásánál elhelyezetett szabályozó zsilipekkel együtt az volt a cél, hogy szárazság alkalmával a Temes vizének egyrészét a hajózócsatornába vezethessék. Az ármentesítések kérdése a XVIII. század végén és a XIX. század elején került ismét előtérbe. Az Alsóbegába ásott meder bal partján ekkor épültek közerővel az első töltések s ugyanakkor Écska alatt a „Fehér-Mocsár"-on keresztül kétoldalt töltések emelésével egységes meder épült. Csak 1810 után kezdték meg a jobb parti gátak építését is, azonban Ittebe és Szentgyörgy között 3 kilométeres szakaszt nyitva hagytak, hogy a nagyvizek a rétekre kiömölhessenek, másrészt hogy szükség esetén a víz egyrésze a Bega medrébe átömölhessen. A következő évtizedekben a töltéseket többször is emelték. Ecskánál hajózó zsilipet emeltek és 1850-ig az egész Bega hajózható lett elhaladva Temesvártól kezdve Románszentmihályig, Németi, Magyarszentmárton, Ótelek, RáczitteIbidem.
