Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - A kamarai birtokok eladása és a magánuradalmak kialakulása
új javaslat negyedik pontja értelmében a temesi kerületben minél több birtokot kell eladni, de megtartandók azok a birtokok, ahol nagyok az erdők, hajózhatók a folyók, bányák és városok vannak a közelben. Végül is 95 helységet és 3 prediumot vettek az eladásra kijelölt helységek listájára, mégpedig: Temes megyében: Monostor, Baracháza, Orczyfalva, Temeskalácsa, Mercydorf, Zsadány, Berekszó, Lippakeszi, Govosdia, Vizma, Kizdia, Krivobara, Kralovecz, Lukarecz, Temeshódos, Bresztovácz, Petrovaszelo, Daru vár, Blazsova, Kiszsám, Nagysemlak, Gyerman, Perkoszova, Végvár (Rittberg), Kádár, Alsó és Felsősztamora, Temescserna, Szentandrás, Újbessenyő, Hodony és Parácz. Torontál megye: Tiszahegyes, Száján, Bocsár, Masztort, Tolvádia, Gyér, Szenthubert, Kisoroszi, Soltourn, Heufeld, Tóba, Csernye, Nagyősz (Triebswetter), Nyerő (Dugoszelo), Szaravola, Szanád, Tiszaszentmiklós, Deszk, Klárafalva, Klári, Pészak, Csebze, Macedónia, Kécse, Újpécs és Szentmárton. Krassó megyében: Szuboticza, Ebendorf, Szilváshely, Mutnokszabadja, Rúzs, Ökörpatak (Valea Boului), Ruzsinócz, Mutnok, Ohabicza, Zsuppa, Radmanócz, Dobrest, Bárra, Lapusnyik, Spatta, Valeapáj, Vallia Mare, Furlok, Dezest, Kossovicza, Botinest, Botest, Zsurest, Szárazány, Vecseháza, Bürna, Lugoskisfalu és Ollóság. Az eladás módozatáról, a felértékelés kritériumairól 1797. január 20-án pontos útmutatást nyomtattak ki. A felértékelés alapja az évi jövedelem volt, amelyhez hozzáadták az uradalmi épületek és állatállomány értékét. Ezt egészítette ki a jobbágytelkek alapján kiszámított úrbéri jövedelem. A robotterhek értékét a használhatóság alapján vették tekintetbe s nagy általánosságban 10 krajcárban számolták a gyalog és 20 krajcárban az igásrobotot. Az értékösszeg megállapításakor nagy szerepet játszott a majorsági gazdálkodás mértéke, attól függően, hogy létezett-e gabonatermesztés, szőlőgazdálkodás, erdőkitermelés, stb., melynek arányában növekedett a birtok értéke. Nyilvánvalóan ez főleg a már korábban működő bérletgazdaságoknál volt számottevőbb. Végül is az évi jövedelmet az összérték 10 százalékos bruttó részének tekintették, melyhez hozzáadták az évi öt százalékos kamatot (miután levonták a kegyúri jogra háruló templom- és iskolatartást). Mindehhez hozzászámították még a középületek értékét s ily módon jutottak el az elárverezés alapösszegét jelentő értékhez. 54 Ezt az elképzelést az elkövetkező években sok tekintetben módosították. A termelékenységnek megfelelően az I. osztályú földeknél 51 krajcárt, a II. osztályúaknái évi 41 krajcárt, a III. osztályúaknái pedig 30 krajcárt, a mocsaras területeknél mindössze 6 krajcárt határoztak meg jövedelmi alapösszegként. Ez a valóban minimális összeg is igazolja, hogy ekkor még nem beszélhetünk fejlett, korszerű majorságokról a Bánságban. Csakhamar a császár is jóváhagyta az eladásokat, olyan feltétellel, hogy a vásárlók a vételösszeg felét azonnal fizessék ki. A magyar konzervatív nemesség azonban mindent megtett, hogy az eladásokat halogassa, arra hivatkozva, hogy a magyar törvények nem engedik meg a kamarai benericiumok elidegenítését. Nyilvánvalóan kitűnik, a konzervatív erők félelme a szabadelvű polgári elemek befolyásának növekedésétől s éppen 54 Ibidem.
