Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - A török kiűzése

hagyva. Senki sem értett a vízlevezetésekhez szükséges eszközökhöz. Gátak és töltések nélkül a vizek elöntötték az alsóbb részeket, újabb és újabb mocsarakat hoztak létre, nagyobbakat mint a régiek, hol tavak, hol iszapos mélységek keletkeztek, melyek alkalmatlanok voltak ember és állat számára egyaránt. Ilyen és ehhez hasonló mocsarak találhatók még ma is Lúgos környékén, ahol az elázott és képlékeny talajban mély gödrök keletkeztek, hasonlóképpen Temesvár körül is, hozzájárulva a vár biztonságához. Úgy hiszem elegendő ha csak egyet említek az egykori mocsarak közül. Kettő ezek közül a Bega mentén Kikindáig terjedt és tovább kis távolságra Nagybecskerektől. A másik két mocsár Palánkától és Alibunártól a Temes déli partján sok-sok mérföldön át Újpalánka közelében elveszett egy homokos térségben. Ez utóbbi mocsár összeköttetésben volt egy másikkal, mely elért egészen a Versec környéki halmokig. Ezek a már kiszárított mocsarak akkor mind víz alatt álltak." „Ezek az állóvizek — folytatja tovább Griselini — bűzlöttek és ugyanakkor számtalan és sokféle rovaroknak adtak szállást, sok bajt okozva embernek, állatnak egyaránt, különösen nyáron és ősszel. Az embernek nem volt nyugta se éjjel, se nappal a legyek és szúnyogok miatt. Az állatok nemcsak a szokott rovarok miatt szenvedtek, de egy másik a természetbúvároktól kevésbé ismert, a Bánságban kolumbácsi légynek nevezett rovaroktól is, melynek csípése után az állatok percek alatt földre rogytak és kiszenvedtek. A pacsirta és fülemüle vidám költői éneke helyett csak a varjak és szarkák károgása hallatszott, keveredve a baglyok és kuvikok ijesztő huhogásával. Ezek a madárfajták itt találtak élőhelyet, akárcsak a sok-sok ragadozó madár, kezdve a sassal, itt a vizek és mocsarak a számtalan vadmadár között megtalálva mindazt ami számukra szükséges. Hihetetlen, hogy még ma is a Bánát milyen gazdag vadmadarakban. Nyulakkal, rókákkal, szarvasokkal még ma is tele vannak az erdők, de akkor ezek mellett még megszámlálhatatlan vaddisznó, medve és farkas garázdálkodott. Vadászoktól háborítatlanul ezek az állatok mérhetetlenül elszaporodtak. Mindaz amit a Bánát felkínált, a nagy kiterjedésű föld volt, sok helyen olyan meszszeségben, hogy még az éles szem sem mérhette fel. A Bánát síksága egy csendes és széles tenger képét nyújtotta, dombocskákkal, magaslatokkal körülvéve. Ezek a legelők mindenütt tele voltak tövisekkel, bokrokkal, de sok házi állatot tarthattak el, mert ma is ezek képezik a Bánát legjelentősebb értékét. A gyümölcsfák ritkák voltak. Ami kevés is akadt, évszázados erdőkben, tölgyek és más fák között csak vadgyümölcsöt teremtek. A gyümölcsfák nemesítése, oltása, nyesése ismeretlen fogalom volt. A paraszt, mind a síkon, mind a dombon és hegyen csak szilvát termesztett, melyből román, szerb és török lakosok sok ügyességgel egy erős pálinkának, illetve slibovicának nevezett italt főztek. Ezt isszák ma is, azt állítva, hogy ez használ az egészségtelen levegő ellen. Ahol kevés a népesség a mezőgazdaság sem virágzik, s a legnemesebb ajándéka a gondviselésnek a termékeny föld is elhanyagolt. Nem tudok jobb példát felhozni — folytatja Griselini — a vidék termékenységét illetően, mint azt, hogy a trágyázást, melyet a régmúlt s a mai időkben is minden mezőgazdasági szakértő a legfontosabbnak tart, itt ismeretlen, és haszontalannak tartott fogalom volt. A lakosok csak annyi földet