Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - A császári berendezkedés kérdése
műveltek, amennyi a családjuknak szükséges volt. Eszükbe sem járt, hogy a termékfelesleg eladható... Az állattartás és a vadászat volt a terület lakosságának főfoglalkozása — írja a továbbiakban Griselini. Nyomorúságos földbevájt, szalmával fedett viskókban laktak, csak a háziipart szövés-fonást, fazekasságot ismerték. Ilyen viszonyok között a lakosság műveltségi állapota is a legalsóbb fokon állott. " 2 így jellemzi, 60 évvel a török kiűzése után a császári uralom alá került Bánát korabeli állapotát. A CSÁSZÁRI BERENDEZKEDÉS KÉRDÉSE A történelmi szakirodalomban köztudott, hogy a török ellen viselt felszabadító háború sikerei nyomán a bécsi udvar kidolgozta Magyarország jövendő, az új helyzetnek megfelelő berendezkedési tervét. Ezzel egy, Kollonich Lipót gróf titkos királyi tanácsos, egykori magyar kamara-elnök, győri püspök és 1686-tól fogva kalocsai bíboros érsek irányítása alatt működő albizottságot bízták meg. Ezt az „Einrichtungswerk des Königreichs Hungária" című tervezet azután egy Ferdinánd Dietrichstein herceg, császári főudvarmester elnökletével tevékenykedő főbizottság rövidített formában és írásos véleménnyel ellátva terjesztette I. Lipót elé. E terjedelmes javaslatnak teljes egészében való alkalmazására számos vélemény eltérés miatt nem került sor. A fő ellentétek abban nyilvánultak meg, hogy Magyarországnak a Habsburg birodalomba való betagolására katonai eszközök alkalmazásával, avagy a gazdasági, társadalmi sajátosságokat figyelembe véve, a korszerűnek számító kamerialista elveket érvényesíteni szándékozó kamarai szempontok alapján kerüljön-e sor. Végül is 1690-ben éppen az említett szempontok alapján átszervezték a Magyar kancelláriát, szabályozták az új szerzeményi területen fekvő birtokok elidegenítését. Az 1715. és 1720. évi országgyűlés igyekezett korszerűsíteni a harmincad-hivatalok működését. A betelepítések és bevándorlások a 18. század nagy részében lényegében az Einrichtungswerkben megfogalmazott elvek szerint történtek. 3 Hasonló elvek szerint került sor az 1616-1717. évi török ellen vívott visszafoglaló háború után a bánsági kamarai berendezkedésre. A fiskális és kamarai érdek amellett szólt, hogy Bánság a magyar hatóságok kikapcsolásával közvetlenül a központi kormányszervek irányítása alá kerüljön. A Bánságot az udvar olyan királyi birtoknak tekintette, amely felett az uralkodó korlátlan és elidegeníthetetlen tulajdonjoggal rendelkezik. Következésképpen a központi intézményeken kívül más hatóságok utasítása nem érvényesülhetett s a nemesek birtokszerzését sem engedélyezték. Lényegében az egész Bánság kamarai birtok lett s évtizedekig katonai kormányzat alatt maradt. 2 Ibidem 123-126. 3 KALMÁR JÁNOS: A Kollonich-féle Einrichtungswerk és a 18. századi bánsági berendezkedés kérdése. Századok 1993. 1. sz. 40-41.
