Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
A falu emlékezetében élt az, hogy megalakulásakor a község elöljáróságából egyesek felváltva kiálltak a forgalmasabb utakra, megállították az arra járókat, elbeszélgettek velük, és így próbáltak embereket csábítani a hiányzók helyében. Ennek hatására a pusztára kiszállt 45 kertész mellé 59-en mégiscsak megtelepültek, és ez a 104 kertész 1844. augusztus 28-án a hiteles tanúk előtt megerősítette a szerződést. 486 Talán nem is véletlenül írta le Ambrózy br., a telepítés irányítója, éppen Kunágotával kapcsolatban: „...tekintettel a parasztok ingatag egyéniségére és folyton változó véleményére...". 487 A jelentésének a felterjesztésekor, 1843. december 31-én már valamit sejtett, ami pár hónap múlva, a tavasz megérkeztével Kunágotán be is következett, vagy talán már akkor is folyamatban volt, de csak ilyen virágnyelven írt róla. A szerződéskötés dátuma a kertészetek többségénél megegyezik a községi megerősítés idejével, vagy elég közeli időpontban történt meg, tehát a megtelepedés zökkenőmentesen folyt le, nem hátráltatták olyan rendkívüli tényezők, mint amiről az előbbiekben szólottunk. A magyar kamara a tiszttartóságok által kötött szerződések érvényességét csak akkor ismerte el, ha azokat ratifikálta. Br. Ambrózy a kertész-szerződéseket kettő kivételével (Almáskamarás és Ambrózfalva 1843. december 31-i keltezéssel terjeszti föl a magyar kamarához, ahonnan jóváhagyás engedélyezése végett azokat a bécsi udvari szervekhez beterjesztik. Itt nem sietnek az engedélyek megadásával, alaposan mérleglik azokat. Az elekiek szerződését már Mattyasovszky terjeszti fel, de a nagyon is sietős jóváhagyást szorgalmaznia kellett. Az ügy sürgőssége miatt az elekiekkel a kamarási puszta 2. osztályára szóló és Kistelep 20-ik kertésztelepére vonatkozó szerződést a többinél előbb hagyták jóvá a sürgető felterjesztéssel kapcsolatban, az 1844. március 30-án 2036/P. P. szám alatt kiadott udvari leirattal. A magyar kamara ezután a jóváhagyást követően ratifikálhatta azokat. így kerülhetett sor, a pótlólag felterjesztett és legutoljára aláírt elekiek szerződésének elsőként történő ratifikálására 1844. április 17-én, aminek indokát már részletesen megtárgyaltuk. 1845. július 19-ig, mint a fenti táblázatban láthattuk, 19 kertészségnek megtörtént a jóváhagyása. Csak találgatni lehet, miért történt a húszadiknak, Geöcztelep szerződésének jóváhagyása a fölterjesztést követően csak több mint 3 év múlva, 1847. március 3-án. A telepítés előzményéhez tartozik, hogy az 1841. április 24-től 1855. október 31-ig tartó bérleti ciklusra Kunágota puszta 6. osztályát Kövér Emánuel és Czárán János bérelte ki. A pusztarészt 1841. május 5-én adták át nekik. 488 Az 1841. szeptember 19-ről keltezett kimutatás jegyzete szerint „Kövér Emánuel bérlő elhalálozott." Ugyanezen kimutatás szerint Kunágota puszta 6. osztályát, 2695 holdat á 2 ft 51 1/2 kr-ért, összesen 7703 ft 12 1/2 kr-ért Magyarpécska község bérli. 489 A szerződést Pécskán 1842. február 18-án írták alá 14 évre, 1841. november l-jétől 1855. október 31-ig. A magyar kamara pedig 1842. március 23-án 9473. szám alatt ratifikálta azt. 490 A pusztarész használatáért Csanád vármegye 1843. december 10-i keltezésű összeírásában a pécskaiak részére 136 fr 486 D. K. G. K. 25-26., 28., 36. p. 487 D. K. Dok. 238. p. 488 MOL E 148. NRA Fasc. 1871. N° 75. 33. szám. 489 MOL E 73. 182. cs. 22. k. 34 569/34 570/18. 1842. Bánat. 490 MOL E 148. NRA Fasc. 1871. N° 35.
