Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
48 kr adót állapított meg. 491 Az 1843. július 30-a előtti időben Magyarpécska község felmentését kéri Kunágota puszta 6. osztályának további bérlete alól. A pécskai tiszttartóság jelentése szerint a pusztarész betelepülésére nagyrészt gyakorlott dohánykertészek jelentkeztek. A magyarpécskaiaktól a lemondásról br. Ambrózy írásbeli nyilatkozatot kér. Ennek kézhezvétele után, a magyar kamara előzetes engedélye nélkül a pusztarészre megköttette a telepítési szerződést 1843. július 30-án. 492 Az engedélyezés kérésének az elmaradása nem egyedüli eset Ambrózy br. telepítési gyakorlatában, aki, úgy látszik, a megengedettnél jobban igyekszik magát önállósítani. Talán ez az első eset, és ezt érdekes módon nem is teszik szóvá, mint egy kicsit később Kisszentpéter és Ujhely esetében. Kübecknek az eredmény a fontos, és azért az udvari leirat erről az esetről a következőképp intézkedik: „...csupán a jövőt illetően utasítsátok a nevezettet, kedvelt híveim, hogy mindazon esetekben, ahol előnyösen létesíthető dohánykertészség olyan pusztákon, melyekről a fent említett udvari leirat nem szól kifejezetten, tegyen nektek előzetes jelentést, ti pedig, kedvelt híveim, a jószágigazgató e tárgyban tett jelentéseit értékeljétek az említett 1843. február 4-i leirat 1. pontja szempontjából s ha azzal összhangban állnak, minden további nélkül hagyjátok jóvá; ellenkező esetben pedig, kedvelt híveim, az előbb említett udvari leirat 8. pontjában adott utasításnak megfelelően mindenkor a mi döntésünknek vessétek alá." 493 Ez az intézkedés amolyan eső utáni köpönyeg, hiszen gyakorlatilag az első húsz kertészséggel, az utasítás megjelenésének idejében már megkötötték a szerződéseket. Azért mint eddigi előírás és ezután is követendő elv megmaradhatott volna. Kisszentpéter és Ujhely szerződésének ratifikálása nagyon sokkal hamarabb megtörtént, mint a Geöcztelepé. Ezért azután az sem lehetetlen, hogy nem az engedélykérés elmaradása miatt késett a geöcztelepiek szerződésének elismerése a magyar kamara részéről, hanem rávártak arra, hogy az árvizes faluhely végül is alkalmas lesz-e a kertészfalu céljára, vagy nem. Visszatérve a szerződés szövegéhez: Elmondhatjuk, hogy a szerződés feltételei mai szemmel nézve rendkívül kemények voltak. A szerződés 610 nyomtatott sorából 545 a kincstár (89,33 %) és 65 a kertész jogait (10,65 %) biztosította. 494 A századfordulón nem alaptalanul állapították meg erről a szerződésről: „...az aláírt eredeti szerződésben leginkább csak a kincstár jogai vannak körülírva... " 495 Hiába bástyázta magát körül a kincstár jogi paragrafusokkal, hiába állította felterjesztésében br. Ambrózy: „Tekintettel voltam arra is, hogy a dohány kertészeknél ne képződhessenek pénzbeli hátralékok, javaslataim ezt teljesen kizárják... " 496 ennek ellenére a kertészek adósságai évről évre nőnek, és a kiegyezés idejére már ijesztő arányokat öltöttek. 1850. április végén a pécskai kerületben levő 12 kertészség pénzhátráléka 285 911 CM ft 48 1/4 kr, és egy kertészségre 23 825 CM ft 59 kr esik. A 12 kertészet 491 Cso. M. Lt. IV. A. 9. Csanád vármegye adószedőjének iratai 1727-1849. 39-40. doboz. 492 D. K. Dok. 237-238. p. 493 U. L. 1844. március 30. 2036/P. P. 494 D. K. G. K. 24. p. 495 Cs. M. Alberti 44. p. 496 Ambrózy 1842. szeptember 13.
