Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?

a telepítés kérdésénél nem csupán a puszta területét kell tekintetbe venni, hanem fekvését és a szomszédos helységeket is. Úgy véli, Ambrózy jószágigazgatót utasítani kell, hogy ő, valamint a temesi jószágigazgatóság, az említett puszták mindegyikének a benépesítése ügyében elkülönített jelentést tegyen, ha majd a jelen alázatos előterjesztésben kifejtett alapelvek kérdésében a legfelső döntés megtörténik." Ugyancsak javasolja: Minden egyes kertésztelepítés esetében bízzák meg br. Ambrózyt, hogy a benépesítendő pusztának és a juttatandó földeknek a tervrajzát is mellékelje felterjesztéséhez, hogy azt a magyar kamara legfelső jóváhagyásra előterjeszthesse. A pécskai kerületben egyelőre Apáca és Pitvaros, a két régebbi szerződéses település átalakításáról van szó, de ezek átszervezése nincs olyan előrehaladott állapotban, hogy ügyükben javaslatot lehetett volna tenni. A csatádi kerületben 1843-ban 20 935 kat. hold áll a telepítés rendelkezésére. 700 dohánykertészt lehetne telepíteni 12 kat. holdjával. Ez mindössze 8400 kat. holdnyi területet venne igénybe, de itt is ismétlődik a sokszor hangoztatott elv: „A jelen előterjesztés ügyében hozandó legfelső döntés leérkezéséig a telepítési javaslatok ügyében nem lehet véleményt mondani." A ménesi kerületben a zimándi pusztán az 500 kisholdas osztályra és a hozzácsatolandó 300 kisholdas kaszálóra telepítendő 50 dohánykertész és a Mikelaka által bérelt 1007 holdas osztályra nézve sem tesz telepítési javaslatot. Ambrózy br. jószágigazgató jelentésének végén kéri, hogy mielőbb lássák el a telepítésekkel kapcsolatos utasításokkal, mert a dohánykertészek telepítése részben még 1842-ben megtörténhetne. Geöcz László ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Ambrózy valószínűleg nem mérte fel teljes terjedelmükben a nehézségeket, melyek a telepítések gyakorlati kivitelezésében, az előirányzott jövedelmek kiesésében, a benépesítendő puszták és a telepesek vonatkozásában támadhatnak. A nehézségek a magyar kamara véleménye szerint annyira lényegesek, hogy leküzdésükhöz feltétlenül szükséges a telepítéseknél szem előtt tartandó alapelvek már előzetes megállapítása és a legfelső végzéssel történő megerősítése. Ezeket az alapelveket a temesi jószágigazgatóság számára elő kellene azután írni. Br. Ambrózy javaslatai után az előadói ív Grosschmid zombori jószágigazgató első felterjesztését tartalmi kivonatban ismerteti. Geöcz véleményezése igen tárgyilagos, egyáltalán nem ellenséges beállítottságú. Magyarra fordítva a következőket írta: „A fentebb vázolt helyi viszonyok alapján ezen alulírott hűséges magyar kamara teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a bácsi kamarai uradalmakon a puszták mindennemű benépesítése nemcsak a jelenlegi bevételek tekintélyes csökkenésével járna, hanem azon elvek alapján, melyeket dohány kertészek telepítésével kapcsolatban fentebb felállítottunk, nem is volna keresztülvihető. Nem értünk azonban egyet a jószágigazgató által javasolt házilagos műveléssel, mert a robotmunkával űzött saját dohánytermelés privát földesuraknál sem válik be, és a többéves tapasztalat mind Apatin bácsi uradalomban magában, mind pedig a bánáti birtokon minden további kísérletezés ellen szól. A bácsi kamarai birtokokon emiatt a dohánytermesztés ügyében majd csak akkor kellene intézke-