Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
jogok, a regáliák tekintetében feltétlenül alávetik magukat a kamarai földesuraság döntésének. Amikor egy-egy kertészség telepítésének engedélyezéséről kellene javaslatot tennie a magyar kamarának, Geöcz feletteseitől való függésére és az ebből származó kifinomult óvatosságára jellemző, hogy ilyenkor javaslattétel helyett a következő szerepel: „A magyar kamara abban a kérdésben, hol volnának létesíthetők kertészségek, csak akkor foglalhat állást, ha az általa javasolt és most felterjesztett telepítési feltételeire elnyeri a legfelső jóváhagyást. " 279 A kertészszerződésekkel kapcsolatban Ambrózy br. és a magyar kamara nincs mindig azonos véleményen. Geöcz, aki maga és hivataltársai véleményét rögzíti az előadói íveken, úgy tűnik, amennyire lehetséges, kedvező feltételeket igyekszik javasolni, hogy ezek a kertészek a munkájuk után elért eredményekkel megelégedett emberek legyenek, akik megtalálják a számításukat a kamarai pusztákon. Ambrózy br. azt az alapelvet tartja rendkívüli mértékben szem előtt, hogy a kertészek telepítését jövedelemkiesés nélkül kell végrehajtani. Sőt túlzásba is viszi, mert a kertészek fizetési kötelezettsége kétszer akkora lesz, mint a régi haszonbér, utolérve legalábbis a kertészségek vonatkozásában a bácsi uradalom bérlőinek szintjét. Ő nem sokat törődik a dohány kertészek megelégedettségével, azzal, hogy ezek az emberek megkedveljék a kincstári kertészségeket. Meggondolatlanul olyan terheket ró rájuk, mely alatt anyagilag összeroppannak, a nagy elvonás és a rossz termések miatt, tekintélyes adósságokat halmoznak fel. Most még ennek a megalapozása folyik. Sajnos, a rövid távon többet ígérőé lesz a pálma, a hosszabb távon életerőssé tehető szemlélet előtt. Geöcz szerint minden egyes dohánykertész a három nyomás mindegyikében csak annyi földet kapjon, amennyit ő családjával együtt, egy nyomáson 280 dohánnyal meg tud művelni. Ez három-négy 1600 négyszögöles bánáti, vagy öt-hat 1100 vagy 1200 négyszögöles magyar hold, tehát a nyomásonként jutó terület nagysága legfeljebb 4 bánáti, vagy 6 kisholdban szabandó meg. Ezt a javaslatot lehet úgy is értelmezni, hogy egy átlagos kertészcsalád 5 kishold dohányt tud megtermelni, tehát a másik két nyomásban is 5-5 kishold jár részére. A kertészségben minden családnak hasonlóképpen mérik ki a földet, tehát minden család azonos nagyságú földterületet kap, ami a káros egyenlősdi melegágya. A szakmáját jobban értő, többet termelő kertészt nem jutalmazza, sőt bünteti, mert a felezésnél a dohányföldért több bért fizet, de a nagyobb bérért nem kap több földet. De értelmezhető úgy is, hogy a kertészcsaládok munkaerejében, munkabírásában, gyakorlatában mutatkozó különbség alapján eltérő nagyságú dohányföldet tudnak megművelni, és a földjuttatásuk a többi nyomásban is megegyezik a dohányföld nagyságával. Ennek alapján a kertészcsaládok által bérbe vett terület munkaerejükhöz igazodott, és egy kertészségen belül családonként eltérő nagyságú földterületet használhattak volna. 279 Geöcz 1842. december 5. 280 Nyomás: A feudális rendszerben határkényszer volt. A szántóföldet őszi, tavaszi gabona és ugarnak megfelelően a határt 3 egyenlő részre „3 nyomásra" osztották fel. Egy-egy nyomásban a határkényszer miatt csak ugyanazt a növényt volt szabad termeszteni. A nyomásokon évenként váltotta egymást az őszi gabona, tavaszi kalászos, kertészségekben a dohány, az úrbéres községekben az ugar.
