Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
Azonos terület megművelésére, egy adott agrotechnikai szinten, közel azonos munkaerőre van szükség. Egyenlő, uniformizált munkaerővel és létszámmal rendelkező családok kiválasztására lett volna szükség az egységes termelési szint eléréséhez. Ezzel szemben a kertészetekben végzett egykorú Csanád vármegyei népesség-összeírások már az egyes családok létszáma között is elég nagy ingadozást mutatnak ki, ami minden bizonnyal termelési eredményeikben is megmutatkozott. A magyar kamara felterjesztésében javasolja, hogy a termelt növények sorából iktassák ki a tavaszi gabonát: a három nyomás őszi gabonából, dohányból és ugarból álljon. Látszólagos előny mutatkozna a munkaerő és talajerő-gazdálkodás területén. A kertészek numerusa dohánytermesztésre kötelezett kisparaszti önellátó gazdaság. Kenyérgabona- és dohánytermelésre beállítva elveszti életképességét, mert az állatállomány szükségletét figyelmen kívül hagyja. Szerencsére ebből nem lett semmi. Geöcz kamarai titkár felterjesztésében javasolja, hogy a 3 nyomáson kívül minden kertész kapjon 1 holdat házhely és kert címén, 11/2 bánáti vagy 2 magyar holdat legelőnek, 1 1/2 bánáti vagy 2 magyar holdat kaszálónak. A gyengébb minőségű legelőkből 2 bánáti vagy 3 magyar hold minden további nélkül juttatható. Az előbb említettek miatt erre okvetlenül szükség van. A föld bérének meghatározásával kapcsolatban újra előkerül a vesszőparipa — az urbáriális elbánásnak még a látszatát is kerülni kell —, ezért a különféle hasznosítású területek után más-más bérleti díj megállapítása kerül a javaslatba. Viszonylag magasabb legyen az őszi gabona és a legelő után fizetett haszonbér, míg a dohány területe után ugyanannyit fizessenek, mint az ugarért, hogy a kertészek ezáltal is kedvet kapjanak a dohánytermelésre. 281 A magyar kamara a dohánykertészektől a terület azelőtti haszonbérleti díjánál öszszességében, úgy tűnik, nem kívánt volna többet. Az ürményháziak bérleti díjára vonatkozó javaslata erről tanúskodik. Az anyagi érdekeltség alapján a kertészek között valójában kedvet akart teremteni a dohánytermesztéshez. Ambrózy br. a terület jövedelmezőségének fokozását tartotta szem előtt, s elvont tőlük olyan összegeket is, melyek a kertészek anyagi boldogulását segíthették volna elő. A dohánytermesztés ezáltal elviselhetetlen teherré változott, amitől a kincstári kertészségek igyekeztek megszabadulni. Tanulságos éppen ezért egymás mellett látni a két elgondolást az ürményháziak bérleti díjáról. Bár Geöcz és br. Ambrózy kétségkívül Ürményházával foglalkozik, de az eljárás meghatározó volta és a többi ezután telepítendő kertészségek hasonló elbánása miatt több ennél. Irányt mutat a kertészségekkel történő szerződéskötésre, a szerződési feltételek meghatározására, és emiatt a kertészségek jövőjével kapcsolatban döntő jelentőséggel bír. Egy sarokba szorított kertészség kétségbeesett ajánlatát vették alapul br. Ambrózyék, amelynek lakosai ragaszkodtak falujukhoz, házukhoz, az eddig használt földjeikhez, és rendkívül nagy áldozatot hoztak azért, hogy ebben a miliőben továbbra is megmaradGeöcz 1842. december 5.
