Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
magyar kamara akkori irányítója 382. számú elnöki iratát a kertészségek telepítésének ügyében br. Ambrózy temesi jószágigazgatónak 275 és 1844. április 17-én kötik meg az ambrózyháziakkal, 276 e vonatkozásban az első sorozat utolsó tagjával, a szerződést. Ambrózy br. becsvágya tehát 1723 családot 277 tett nem egészen két év alatt a kincstár dohány kertészévé. Tekintettel arra, hogy a szerződéskötések zöme 1843 derekán és második felében történt, így ez a két esztendő összezsugorodik egy évre, és Geöcz kihúzott „előirányzatát", az évi 200 család telepítését, kereken kilencszeresére növelte. A szerződések kötésével 15-20 évre, hosszú időre biztosított megélhetési lehetőség vonzó lehetett egy olyan időben, amikor az Appaldó ténykedése folytán a hazai dohánypiac a zsugorodás állapotában volt. 278 Minden bizonnyal ez a gyors siker titka. Azonban ez kétségtelenül mennyiségi szemléletű végrehajtás volt, és a minőség rovására is ment, ami a telepítés későbbi sikertelenségének melegágya lett, más egyéb elkövetett hibákkal együtt. Geöcz tervezete a tanító és a jegyző kinevezésének jogát a kincstári földesuraság részére akarta fenntartani. A lelkipásztornál a megerősítés jogát kötötte volna ki. Ezek mind kihúzásra kerültek. Az előbbi beavatkozás a község életébe, és ez urbariális elbánásnak tűnhetett volna, míg az utóbbi kegyúrinak. A kincstár pedig a mindkét viszonyból származó terhek és jogi következmények miatt, ennek még a látszatát is igyekezett elkerülni. Világosan és egyértelműen leszögezi: „...a kamarai földesuraságot római katolikus kertészközségek esetében sem terheljék a szokásos kegyúri jogok,..." Ezért azt javasolja, hogy a telepítési szerződésekben kössék ki: A dohánykertészeknek saját maguknak kell gondoskodni a plébános és iskolamester eltartásáról. A földesuraság terhére történő templom építését a nem távoli jövőbe helyezi, ha erre a község külön engedélyt kap. Ideiglenes templom, plébánia és iskola építéséhez, visszafizetési kötelezettség mellett, nem túl nagy összeg kamatmentesen történő előlegezését helyezi kilátásba. Javasolja: lelkipásztornak és tanítónak olyan férfiakat válasszanak meg, akik már ezelőtt is foglalkoztak dohánytermesztéssel, és ez iránt kedvet is éreznek. A magyar kamara a kertészekkel kötendő szerződéseknél el akarja kerülni az úrbéresítésnek még a látszatát is. Ezért olyan javaslatot tesz, hogy a szerződést ne a kertészseggel, hanem a kertészekkel külön-külön kössék meg, és feleségeik is írják alá. A szerződésben világosan rögzíteni kívánja, hogy a dohánykertészek mind külön-külön, mind pedig együttesen bérlők és nem kamarai jobbágyok. Ekként sem az egyes dohánykertészre, sem a községre nem vonatkozik a jobbágyok és földesuraság közötti, törvényi szabályozású kölcsönös viszony. Ugyanakkor az uradalmi tisztviselő közreműködésével is szokásos módon megválaszthatják a községi bírókat, lelkipásztort és a közgyámot. A dohánykertészeknek bérlemény formájában juttatott földekre nem terjedhet ki a hivatalos összeírás, és a megye részéről meg nem adóztatható. Ennélfogva sem a kertészségek, sem az egyes kertészek nem tarthatnak igényt az uradalmi jobbágyokat urbariálisan megillető kedvezményekre, ugyanakkor a földesuraság számára fenntartott haszonvételi 275 Ambrózy 1842. szeptember 13. 276 MOL E 148. NRA Fasc. 1876. N° 11. Ambrózyháza Ambrózfalva neve kezdetben. 277 D. K. Dok. 256. p. Kimutatás. 278 D. K. Dok. 213., 214., 215. p.
