Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
Benépesítésre csak olyan nagyságú pusztákat vagy überlandokat kellene kiválasztani, ahol a 100 telepesnek juttatandó föld nagysága az egész puszta területének egyharmadát, vagy kivételes esetben a felét teszi ki. Az államigazgatás érdeke, hogy — a most szükséges dohánykertész-telepítések által — a jövőben ne képződhessenek birtokai megművelését korlátozó akadályok, biztosítani kell a gazdasági elgondolásainak szabad mozgási lehetőségét. A kertészetek 100 családból ill. házból álljanak, mert ez megkönnyítené a közkiadások előteremtését. Regáliának, a bormérésnek, hússzéknek, malmoknak a felépítése kisebb községekben is ugyanakkora kiadással jár, bérleti díjuk viszont csak nagyobb községben lehet számottevő. Telepesként olyan családapák kerüljenek felvételre, akik értenek a dohánytermesztéshez, és ezt igazolják is, s van gazdasági eszközük, igás állatuk, kocsijuk. Felvételükkor képesek befizetni az uradalmi pénztárba 40-50 ezüst ft-ot, amit házépítéshez visszakapnak. Mivel a telepítések tavasszal kezdődnek, ezért még abban az évben elkezdődhet a dohánytermesztés, de az őszi gabona vetéséről már lekéstek. Házaik építése annyi munkát ad nekik, hogy semmit sem kereshetnek. Ezért méltányos, hogy a bérleti díjat ugyanazon év november 1-től kezdve kívánjuk meg tőlük. A földesuraság előlegezze meg nekik az első vetőmagszükségletüket, amit az első termésből kötelesek megadni. Ezekről a kedvezményekről a felvételkor biztosítsanak minden egyes telepest, de tudomásukra kell hozni, hogy a földesuraság további támogatásra nem lesz hajlandó. Telepítéseknek nem volna szabad felszólítások és hirdetések alapján történniük, hogy ne vonzzanak oda csavargókat, vagy nincstelen embereket. Az illetékes kamarai tiszttartóknak, ispánoknak ki kellene keresniük egy már meglevő dohánykertészséget, ahonnan az újabb kamarai telepek nagyobb részét hozatni lehetne. A létesítendő kamarai kertészségekben minden egyes lakosnak azonos hitfelekezethez kell tartoznia a lelki gondozás és az iskolai oktatás miatt. Geöcz is, dr. L. A. Krausehez hasonlóan, a telepítendő kertészek minőségi átrostálását tarthatta szem előtt amikor leírta: „Ezen okból egy éven belül az arad-modenai és a bánáti uradalmakban legfeljebb kettő, és nem több telepítést kellene kezdeményezni." 273 Nincs mit csodálkoznunk azon, ha ezt azután ki is húzta, mert ez kb. évi 200 kertészcsaládot jelentett, és ez a telepítés ütemét jelentősen lefékezte volna. Dr. L. A. Krause — mint leírtuk — a 100 000 bécsi mázsa dohány előállításához kat. holdanként 12 bécsi mázsa terméseredményt feltételezve 2777 család letelepítését tartotta szükségesnek, vagyis családonként és évente 36 bécsi mázsa leveles dohánytermést vett figyelembe. 274 Ily módon a telepítés 14 évet vett volna igénybe, ami az Appaldó szempontjából is, de a magyar kamarának is igen hosszú idő lett volna. Ambrózy viszont kat. holdanként! 10 ill. kisholdanként 6 bécsi mázsát számol. Következésképp családonként (3 katasztrális hold, ill. 5 kishold után) 30 bécsi mázsát véve alapul 3333 családra nőtt volna elvileg a telepítendő kertészek száma, és még ezt a hosszú telepítési időt is megnyújtotta volna két évvel. 1842. június 25-éről keltezi Mednyánszky br. a Geöcz 1842. december 5. D. K. Dok, 216-217. p.
