Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

I. A MAGYAR KAMARA ÉS BIRTOKIGAZGATÁSI SZERVEI

szervek működtek, mint a szepesi kamara, a budai kamarai adminisztráció.

4 Tevékenységükre a magyar kamara egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben volt hatással. Tehát a magyar kamara története egy meghatározott időben nem azonos az egész magyar állami pénzügyigazgatás történetével, hanem csupán egy részét képezi. A török uralom megszűntével a történeti feltételek, melyek között a magyar kamara addig tevékenykedett, teljes mértékben megváltoztak. Az ország nagy részének felszabadítása után területi hatáskörének és bevételeinek jelentős növekedésére lehetett számítani, fejlődésére ekkor új távlatok nyíltak.

5 „A Rákóczi-szabadságharc után a bécsi udvar a magyar kamarának engedte át az új szerzeményi területből az Alföld kamarai teendőit, az osztrák örökösödési háború alatt pedig a bácskai, aradi és a szlavóniai uradalmakat, továbbá a jövedelemnek túlnyomó részét biztosító sógazdálkodást. A XVIII. század második felében, 1770 után a 16 szepesi város, a fiumei gubernium

6

, majd a Bánság területét rendelték a kincstári gazdálkodás szempontjából a magyar kamara alá. Ez azonban már a kamarai gazdálkodási terület egységesítését megvalósítani kívánó II. József-féle államigazgatási elgondolások első eredménye volt. II. József korára — a nemesfémbányászat és a pénzverés kivételével — a magyar kamara teljesen magához vonta egész Magyarország (Erdély nélkül) királyi és felségjövedelmeinek kezelését, sőt emellett a királyi gazdálkodás hatáskörébe nem tartozó közalapítványi vagyon kezelésvei is foglalkozott. Még szélesebbé vált a kamarai hatáskör 1785-1790-ig, amikor II. József a kamarával egyesített Helytartótanács hatáskörébe utalta a hadiadó kezelését, sőt a törvényhatósági (megyei és városi) pénztárakat is a helytartótanács által irányított országos pénztári szervezethez kapcsolta. Az 1790 utáni visszaállított magyar kamara elvesztette a közalapítványokkal, a hadiadóval és a törvényhatósági jövedelmekkel kapcsolatos hatáskört. Ellátta azonban továbbra is egész Magyarország királyi és felségjövedelmeinek kezelését, 1807 óta a bányászat közigazgatási és jogi ügyeit is."

7 A magyar kamara 1790 után több ideiglenes feladatkörrel is foglalkozott: 1794-1813-ig az éhínség sújtotta országrészek kincstári gabonával való ellátásával a hadsereg terményszükségletének biztosításával, a rendkívüli hadisegély pénztári ügyeivel. 1848ban történt megszűnése előtt — Erdély nélkül — egész Magyarországnak, beleértve Horvátországot és Fiumét, a kamarai pénzügyigazgatása a magyar kamara alá tartozott.

8 1848-ban, megszüntetése előtt a magyar kamara az állami pénzügyek kezelésével megbízott olyan kormányszék volt, melynek hatásköre a hadi adót nem számítva, az összes állami jövedelem igazgatására kiterjedt. így a korona-,

9 és kincstári birtokokra, só-, és bányaügyekre, harmincadokra,

10 posta-regálékra,

11 valamint a szabad királyi vá4 Vö. N. I. M. K. 5 N. I. M. K. 5., 16. p. 6 Gubernium: főkormányzóság. 7 N. I. M. K. 358. p. 8 N. I. M. K. 299. p. 9 A koronabirtok jövedelmével a király szabadon rendelkezhetett, de a kamarai birtokokkal ellentétben azokat nem adományozhatta el. 10 Harmincad: Az országhatárokon kivitt és behozott áruk értékének 3,33 %-át képező vám, mely hazánkban a XIV. századtól 1848-ig volt érvényben. 11 Regálé: (többes számban regália) a nemesi tulajdonnal összekötött haszonvételek, úm. ital-, húsmérési-, malom-, vásárjog stb.