Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
I. A MAGYAR KAMARA ÉS BIRTOKIGAZGATÁSI SZERVEI
rosok 12 gazdasági életének felügyeletére. Alája voltak rendelve a selmeci főkamaragrófi hivatal a besztercebányai kamarával, a körmöci, szomolnoki, nagybányai bányahivatalokkal, a bánsági bányaigazgatóságokkal, továbbá a kamarai birtokokat irányító adminisztrációk 13 , a harmincad- és sóhivatalok. Az 1829. április 24-i királyi rendelet alapján, az addig nagy önállósággal rendelkező temesvári kamarai adminisztráció elvesztette pénztárát és számvevőségét. Budán a bánsági birtokok részére külön számvevőségi osztályt állítottak fel, mely átvette a bánsági só- és birtokszámadások ellenőrzését. Ezáltal a temesvári adminisztráció birtokkezelő szervvé vált. Ezért nem meglepő, hogy 1848-ban adminisztráció helyett a jószágigazgatóság elnevezést kapja. A középkorban Magyarországon a királyi, földesúri és felségjövedelmek kezelése a királyi kincstartó hatáskörébe tartozott. Mátyás király korára kialakult a kincstartói hivatal. Ennek tisztviselői közül egynéhányat I. Ferdinánd is alkalmazott a magyar kamaránál. Az 1528-ban Budán megalakított és rövidesen Pozsonyba áthelyezett magyar kamara a Habsburg kamarák szervezetét és ügyintézési módját vette át, tehát testületi szervezetű és az ügyeket tanácsülésen testületileg, kollegiálisán elintéző hatóság volt. Ez az új típusú hatóság az első fejlettebb szervezetű újkori központi hatóság maradt két évszázadon át. A továbbiakban is, II. József koráig, a magyar kamara a bécsi udvari kamara ügyvitelének és belső szervezetének fejlődését követte, az 1740-es években a bizottsági ügyvitel bevezetésével, 1772-1773-ban az ügyosztályi rendszer meghonosításával teszi korszerűbbé ügyvitelét. 1785-1790 között a Helytartótanács és a magyar kamara egyesítésekor, a magyar kamara is a helytartótanácsi ügyosztályi ügyviteli rendszert vette át, és megtartotta azt a szétválás után is 1848-ig. 14 1790 és 1848 között a magyar kamara belső szervezetét az elnöki, alelnöki, tanácsosi bürók (irodák), segédhivatalok és szakhivatalok alkották. A kamarához került ügyeket pontosan és határozottan megállapított departementumok (ügyosztályok) szerint intézték, s a departementális beosztás az iktatástól kezdve az iratok irattári elhelyezéséig szigorúan érvényesült. A departementum tehát nem szervezeti, hanem inkább ügyviteli és irattári osztály. 10 főben állapította meg az 181 l-es szabályozás a tanács létszámát, melyben benne kellett lennie a tanácsosokon kívül a királyi jogügyi igazgatónak és az 1807-ben kinevezett bányaügyi előadónak is. Ennek ellenére az 1840-es években a tanács az elnökön és alelnökön kívül a tiszteletbeli tanácsosokkal együtt 15-17 főből tevődött össze. Az 1772. évi utasítás értelmében a 10 kamarai tanácsosi állásból hármat főnemesekkel, hetet pedig köznemesekkel kellett betölteni. Titkár, fogalmazó, segédhivatali alkalmazottak nemesi származásáról nem történt intézkedés ez alkalommal. Köztudott dolog, hogy a rendi országgyűlés a közhivatalokat a nemesség fiai számára igyekezett biztosítani. Ezek a határozatok főként a magyar kormányszékeknél dolgozó idegenek ellen 12 Szabad királyi város: a földesúri és vármegyei joghatóság alól kivett, önkormányzattal rendelkező és közvetlen a király alá tartozó városok neve Magyarországon. Különleges jogállásuk 1870-ben megszűnt, de az elnevezést 1945-ig használták. 13 A kamarai birtokokat irányító adminisztrációk helyett az 1848-as szóhasználatban kir. kamarai jószágigazgatóság szerepel, melyet a későbbi szóhasználat is megtartott, és ezért a fordításnál mi is jószágigazgatóságot használunk ezen középfokon irányító kamarai hivatal elnevezésére. 14 N. I. M. K. 11., 12., 311., 358-359. p.
