Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN
szerette volna elkerülni. A kertészetek alapszerződésének egyes pontjai az itt tapasztaltak figyelembevételével fogalmazódtak meg ezután. Ez a „minta" nem pozitív, hanem az esetek döntő többségében negatív jellegű. Ezzel magyarázható meg, hogy ez az alapszerződés sok tekintetben aprólékos, sőt kicsinyes, sorainak és pontjainak többségében pedig a kincstár jogait igyekszik biztosítani. Az ürményháziak ügyével azért kell foglalkozunk, hogy lássuk, miként született meg a kincstári kertészetek belső felépítése, miként jött létre az alapszerződésnek egynéhány pontja, mely a kamarai kertészközségek életének döntő meghatározója volt. A jelentés csak itt tesz említést arról, hogy a Temesvárra ellátogató osztrák dohányipari szakvezetők, Andreas Baumgartner udvari tanácsos, a bécsi dohánygyár igazgatója és dr. L. A. Krause a dohánygyárak helyettes felügyelője — akinek székhelye Pesten volt, — Ürményházát is felkeresték Ambrózy br. társaságában. Feltehető, hogy nemcsak itt jártak, hanem szemügyre vették a temesi jószágigazgatóság dohánytermelésre alkalmasnak vélt területének más részeit is, és tanácsokkal láthatták el a telepítés megvalósítására rendkívül fogékony Ambrózy br. jószágigazgatót is. Felterjesztése valószínűsíti, hogy Andreas Baumgartner udvari tanácsos jelentős befolyást gyakorolhatott a kertésztelepítésre, hiszen rá hivatkozva ezt írja: „...mert remélem, hogy a személyes meggyőződés, melyet az említett udvari tanácsos úr ebből az alkalomból szerzett, nem kevéssé fog hozzájárulni a dohányügy előmozdításához és meggyorsításához, melyet Excellenciád a szívemre kötött." Ambrózy br. jelentésében leírja, hogy Ürményházán jártukban igen szép dohányt láttak a szántóföldeken. Mégis az a dohánytized, melyet e kertészség beszolgáltatott, olyan minőségű volt, hogy egy év alatt négyszeri árverésen sem sikerült eladni. A meglévő hibákat, de főleg a kincstár hátrányos helyzetét igyekezett kiküszöbölni br. Ambrózy, de túlbuzgósága a szerződés szövegének megfogalmazásakor a kertészeket hozta igen hátrányos, szinte jogfosztott helyzetbe. (Nincs mit csodálkozni azon, ha a kertészek egy pár keserves év tapasztalata után, a feles dohány termesztési kötelezettség alóli felmentésüket kérték a forradalmi magyar kormánytól, és a Bach-korszak idején sem voltak hajlandók a szerződés számukra igen hátrányos pontjait teljesíteni.) Ambrózy br. fontosnak tartja, hogy a kertészeknek a lehető legkevesebbet kelljen pénzben fizetniük, és amennyit csak lehet, dohányban térítsenek, és ugyanakkor a szerződés biztosítsa a kamarai uradalomnak az őt megillető résznél a választás jogát. Úgy tudja, az aradi birtokok kamarai bérlői által kötött dohánykertész-szerződések minden termény feles termesztésén alapulnak. 165 Ezzel kapcsolatban érdemesnek tartom megemlíteni a dombiratosiak Wodianer Rudolf és Ráth József bérlőkkel kötött első szerződését. A dombiratosiak Csanád megyéhez 1843. szeptember 13-án írt kérvényükben azt állítják, nem feles kertészek, hanem holdanként 8 ft 20 kr-t váltóban fizetnek. 166 (Konvenciós pénzben 3 ft 20 kr. A főbérlők a kincstárnak 2 ft 21 kr-t fizetnek holdanként CM-ben.) 167 Viszont 1842. augusztus 20-án az 1842-ben termelt dohány eladásáról szerződést kötettek az előbb említett főhaszonbérlőkkel. A tiszta egészséges leveleket, 165 Ambrózy 1842. szeptember 13. 166 Csongrád Megyei Levéltár IV. A. 3. Csanád vármegye nemesi közgyűlésének iratai. 2772/1843. (A továbbiakban: Csa. V. N. K. I.) 167 MOL E 148. NRA Fasc. 1871. N° 29
