Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN

dalom garanciája mellett. Ennek alapján a kertészeknek előlegeket folyósítanának. Még egyéb szakigazgatási szerepet is javasolt ezeknek az ügynökségeknek. A nehézkesen mozgó felvásárlási apparátus megjavítását is indítványozza. Tanácsolja, hogy termelők árujukat tetszőleges időpontban adhassák át, az előlegekre ne kelljen hónapokig várni, hanem olyan gyorsan kapják meg, mint a kereskedőktől. A beváltási bizottság legalább egy tagja ismerje az ország törvényeit és az országban használatos nyelveket. Ad./ pontra adott válaszában reméli, hogy a bevezetendő intézkedések eredményeként növekedni fog a dohánytermelés, de a kamarai községekben a termelés összességében nem fedezi a kincstári szükséglet tekintélyes részét. A felterjesztő indoklása szerint a termelők a dohányt lakásuk közvetlen közelében szeretik ültetni, mert annak igen sok munkával járó gondozásra van szüksége. Emiatt a termesztése a házi kertre és az ugarra korlátozódik. Igen ritkán fordul elő az überland földeken, kivételesen akkor, ha az a település közvetlen közelében van, mint Glogovácon. Véleménye szerint előre látható, hogy csupán biztatással, a dohány célszerű beváltásával, sőt még jutalmakkal sem fog a dohánytermesztés a fenti szokás miatt valaha is egészen nagy eredményt felmutatni. Ezért az e./ pontra adandó válaszában azt írja, hogy a kertészségek létesítése az egyetlen módja a nagy mennyiségű dohány beszerzésének és a jövedék szükséglete biztosításának. A dohánykertészségeket előnyösnek tartották 40 évvel azelőtt is, és annak tartja most is, mert kifizetődőek. Elsorvadásuk okát abban a fluktuáló és ideiglenes állapotban jelöli meg, mely sokféle változatban rányomja bélyegét az itteni kamarai viszonyokra. Minden hasznos és nagyvonalú vállalkozással szemben a kedvetlenségnek, az előítéletnek, a kényelemszeretemek sikerült győzelmes fegyverre szert tennie, s ez nem volt más, mint az a nagyon egyszerű ellenvetés, hogy ez vagy amaz a létesítmény egy birtok odaajándékozásánál akadályt fog jelenteni, vagy odaajándékozásnál csökkentheti a birtok értékét. A fentiek mellett még abban is látja a kincstári dohánykertészetek kudarcainak okát, hogy a felsőbb vezetésnek a dohánytermesztés ügye iránti szalmalángszerű érdeklődése egyhamar megszűnt. Tisztelet illeti azért a jelentéstevő jószágigazgatót, mert volt bátorsága feltárni az addigi, de egyben későbbi kudarcok okát is. A fluktuáló ideiglenes állapot az Ambrózy által alapított kertészetek felsőbb irányításában igazában később, 1848-ban kezdődött. Kétségtelen, az előbbiekben említett tényezők nagyban hozzájárultak ahhoz az eljövendő jobbágyfelszabadítással együtt, hogy a kertészetekben hamarosan megszűnt a szerződésileg kötelező dohánytermesztés, s ekként rendeltetésüktől eltérő célt követtek. Más tényezők is segítették ezen állapot létrejöttét, de a kamarai igazgatás nagymértékű és többszöri átszervezése, a lassú és centralizált vezetés domináns szerepe nem tagadható e folyamatban. Ambrózy br. 1842 szeptemberi véleménye szerint a kertészségek létesítése a kamarai uradalom számára előnyös az olyan überland földeken, melyek házilag nem művelhetők, vagy haszonbérük alacsony, bár kitűnő minőségűek. Ezt az állítását az aradi birtokokkal kapcsolatban — melyhez akkor a féltett 11 nagy pécskai puszta is tartozott —