Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN
A dohánytermelők legtöbbje ebben az időben, meg sajnos a későbbiek során is, földhözragadt szegény ember volt. A dohánykereskedő, a termeltető finanszírozta a dohány termelését. A nincstelen dohánykertész rá volt kényszerülve, hogy ezt az előlegrendszert elfogadja, hiszen ez biztosította a megélhetését. Rendszeres előleget fizetett éppen ezért a dohánymonopólium Magyarországon történő bevezetése után a Dohányjövedék is. Rendszere eltért az előbb ismertetett kereskedői juttatásoktól. Az első előleget a kiültetés után kapta a dohányjövedéktől a kertész. Ez 1 kat. hold után 2 bécsi mázsa második osztályú dohánylevél árát tette ki. A második előleg az ún. zsinórpénz. A pajtában zsinegen lévő dohányt felbecsülték, és bécsi mázsánként egy pengő forintjával 162 fizették ezt ki. Átadáskor e két előleget a vételárból levonták, és a különbözetet kapta kézhez a termelő. 163 Ambrózynak az előlegkérdésben kifejtett nézete annak elismerése, hogy a kereskedők az előlegek adásával szabályozni tudták a termelési kedvet és a termelés mennyiségét. Ez a nagyon is jól működő előlegrendszer váltotta ki a temesi jószágigazgató nemtetszését. Hogy az előlegrendszerhez mennyire ragaszkodtak a kertészek, talán erre a legjobb példa Ürményháza esete. Apácához hasonlóan a terhes és kötelező dohánytermesztéstől meg akart szabadulni 1842-ben, s már majdnem bérlőközség lett. Ez sikerül is, ha a kincstár saját területén nem kívánta volna fejleszteni a dohánytermesztést. Ezért azonban kertészség maradt. Viszont a dohányuk értékesítésével kapcsolatban az ürményháziak kikötötték: Csak akkor vállalják ismét a dohánytermesztést, ha a Dohányjövedék is ugyanannyit ad a dohányukért, mint a kereskedők, és szükségletükhöz mérten pénzben, előlegekben támogatást is kapnak. Ily módon a kölcsönös előnyök alapján hajlandók szerződést kötni a Dohányjövedékkel. Az anyagilag megelőzött dohánykertészek nem voltak ráutalva az előlegrendszerre épített szerződésekre, és ezek dohányukat kisebb tételekben heti vásárokon értékesítették, nagyobb mennyiséget Aradra, Makóra, Szegedre és Erdélybe szállítottak. Ilyen vonatkozásban példának a glogováciakat említi meg a jelentéstevő jószágigazgató. Az ürményháziak esete megadta a c./ pont kérdésére a választ, amiből általános érvényű szabályt formált a felterjesztő. E szerint a kamarai kertészetek által termelt dohányt a Dohányjövedék szerény pénzbeli előleg segítségével, az uradalom garanciája mellett megkötendő szerződések révén biztosíthatja magának. Ambrózy javaslatot tesz egy új felvásárlási rendszer kialakítására, Arad szabad királyi városban elhelyezendő központtal. A Temes, Arad, Csanád, sőt Torontál és Csongrád megyékben termelt dohány felvásárlására, mint legalkalmasabb központi helyet jelöli meg Aradot. A dohányfelvásárlás addigi időszakosan működő rendszere helyett állandó bizottság vagy ügynökség felállítását javasolja. Ennek kellene átvenni a kamarai uradalom részére jutó dohánytermést, másrészt ügynökhálózatával — ugyanúgy, mint a nagykereskedők — a kamarai kertészekkel szerződéseket kötnének a kamarai ura162 Pengőforint: A hivatalos nyelv leginkább a konvenciós forintot említi. A köznyelv a konvenciós ft helyett a pengő forintot (pft) használt, de szokás volt pengő pénzben, vagy csak pengőben történő feltüntetés is. Ugyanakkor párhuzamos fogalomként szerepel az ezüst ft, ezüstben, ezüst pénzben és a Rhénes ft kifejezés is. 163 MOL E 684. 8. cs. 226. Vörös-csárda német-magyar nyelvű szerződés.
