Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN
hogy a nagy áldozatokkal létrehozott kertészségekben, s a kötelezően előírt területen, a telepesek nem voltak hajlandók a későbbiek során dohányt termeszteni. Krause kalkulációja a 12 mázsás dohánytermeléssel és az a kitétele, hogy kertészségek létesítésére csak fokozatosan kerül majd sor, olyan ütemben, ahogyan megfelelő telepesek akadnak, arra enged következtetni, hogy minőségi szemlélete volt, és a minőséget nemcsak a földben, de a telepeseknél is számításba vette. Majláthfalva törzslakössága szegedi eredetű emberek 159 által alakított dohánykertészségekből rekrutálódott, akiknél családi hagyomány volt a dohány termelése, ebbe születtek bele, ebben nőttek fel, s mint szakmát ezt sajátították el. Igazi dohánykertészek voltak, akik mögött már egy élet tapasztalata is ott volt. Nem csoda, ha a kettő együtt, a jó föld, az ideálisnak mondható dohánykertész-telepes rendkívüli szép eredményt ért el. Krause is olyan jó földön akart dohányt termeszteni, ahol több év átlagában meg lehet termelni a 12 bécsi mázsa dohányt kat. holdanként. Olyan kertészeket kívánt letelepíteni, akik képesek ilyen produktumra. Ezért a kertészetek létesítését csak olyan mértékben ajánlotta, ahogyan erre alkalmas telepeseket találnak. 160 Ez csak szép elgondolás maradt, a robbanásszerű felfutás mindkét követelményt meggyengítette. Be kellett érni nagyrészt az überlandokkal, meg azokkal, akik az adott időpontban telepesnek tudtak jelentkezni. Emiatt nem is csoda, ha a várt siker elmaradt, a kertészségek nem feleltek meg hivatásuknak. Ab. / ponttal jelölt kérdésre adott válasz, hogy a kertészek miként értékesítik a dohányt, a korszak gazdaságtörténeti dokumentumai közé sorolható. Monopóliumnak mondja azt az eljárást, amit 3 kereskedelmi cég: Sina, Wodianer és Koppely 161 gyakorol a dohányfelvásárlás területén. Ezek a cégek a dohánytermést kisajátították, mert a termelők ezek megbízottainak adják el termésüket. Eljárásuk során igen tekintélyes előlegeket adnak a kertészeknek, hogy kezükben tartsák őket. Ambrózy br. állítása szerint ez a rendszer a dohánytermelők számára hátrányos, és károsan befolyásolja a termelést. Érdemes itt párhuzamot vonni e kérdésben a dr. Krause Promemoriájában írottakkal. A 19. bekezdésben éppen arról kesereg a dohánytermelésnek 1836 óta történő megtorpanásával kapcsolatban, hogy a Sina-cég a legutóbbi évek óta nem folyósít már a termelőknek olyan nagy előlegeket, mint azelőtt. A 41. és 42. bekezdésben pedig ismerteti az előlegrendszer korabeli szokásait. E szerint: Az első előleget rendszerint ősszel kapják a kertészek. Célja, hogy a termelők rendezhessék bérleti díjukat és az adót. A második előleg ideje a dohány kiültetésekor van. Dohánypajták építésére és zsinegek vásárlására kapják a kertészek. A harmadik előleg a legjelentősebb. A pajtában zsinegen lévő dohánytermésre adják a termelőnek. A dohány átvételekor a leszámolásnál az eladási ár és az előleg különbözetét vehette át a dohánykertész. 159 Bálint MFMÉ 195. p. 160 D. K. Dok. 216. p. 161 Ambrózy 1842. szeptember 13. A nevek írása kiejtés szerint történt: Szina, Vodjaner és Koppeli.
