Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN

vűek bevonták társalgásukba, meghallgatták egyben-másban véleményöket, a tévedést gyöngédséggel igazították helyre, s szívesen oktattak, addig a konzervatívok csak magas polcról néztek le ránk. ...de az Ambrózyak minden alkalomnál éreztették felsőbbségöket."

116 Széchenyi István gróf naplóbejegyzése is arról árulkodik, hogy nemcsak a fiatalok, de a kortárs nagybirtokos arisztokraták sem vették szívesen a társaságát: „Apponyinál ebédelek. Ó Istenem, micsoda társaság! ... Úgy tűnök fel magam előtt, mint Dániel etc. Rohonczy, Ambrózy, Józsika etc."

117 E konzervatív politikusok között Széchenyi oroszlánbarlangban érzi magát, és elszörnyülködésének ad kifejezést, midőn ezt az eseményt naplójába feljegyzi 1845-ben lett br. Ambrózy Lajos Temes vármegye főispáni helytartója.

118 Most már, a bánáti kamarai uradalmak első tisztségének elnyerése után, az uralkodót az ellenzéki nemesi vármegyével szemben képviselő legfőbb megyei tisztséget is megkaparintotta, s ezáltal alkalma kínálkozott arra, hogy személyes hatalmát és befolyását Temesvárott és környékén jelentős mértékben kiterjessze. Hazánkban — mint bemutattuk — a dohánymonopólium igen népszerűtlen intézmény volt akkoriban, annak ellenére, hogy csak Ausztriában vezették be. A hátsó kiskapun, Ambrózy tervei szerint,

119 az osztrák vezetés próbálta volna becsempészni Magyarországra is 1846-ban, trafikhálózat kiépítésével. Az osztrák gyártású olcsó szivarkaáruk elterjedésének a védegyleti mozgalom állta útját, a már az első évben mintegy 3 000 000 ft-tal csökkent a külföldi szivar behozatala. A trafikhálózattal és dömping dohánykészítményekkel nem bírta megbuktatni a magánvállalkozást hazánkban, és a magánversenyzés elfojtásával nem sikerült becsempészni a dohánymonopóliumot. Sőt több megye „.. .a jövő törvényhozásra sérelem gyanánt jegyezte fel a kormánynak a magánosok szabad versenyét elfojtani kívánó törekvéseit dohánytrafikáival."

120 Ambrózy a sikertelenség ellenére birtokadományt nyert ezen fáradozásaiért

121

. 1848 elején István főherceg, Magyarország nádora és királyi helytartója a 3400 kisholdas Vizes pusztát br. Ambrózy Lajosnak adományozta. Ő azonban meg sem várta a beiktatást, írásban már elismert jogát egyezség folytán átruházta báró Sina Györgyre. Ambrózy Lajos br. beiktatása csak 1849. novemberében történt meg.

122 Részt vett Ambrózy az 1848-as pozsonyi országgyűlésen. A Kossuth-féle felirati javaslat tárgyalásának kezdetén Bécsbe utazott. Azon a véleményen volt, hogy „Valódi államférfi már a februári események hírére könyörtelenül föloszlatta volna az országgyűlést."

123 Ehelyett ott látta a „Burg"-ból visszatérni a magyar küldöttséget Ferdinánd ígéretével, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak. Az első felelős magyar mi116 Degré A. Vm. 76-77. p. 117 Célzás az oroszlánbarlangba vetett Dániel próféta ótestamentumi történetére. SZÉCHENYI ISTVÁN: Napló. 2. kiadás. Gondolat Kiadó. Bp., 1982. 1068. p. 118 Bor. Temes vm. 403. p. 119 Töltényi 1848. 28. p. 120 HORVÁTH MIHÁLY: Huszonöt év Magyarország történelméből. 1832-től 1848-ig. III. k. Genf, 1864. 119-120. p. 121 Töltényi 1848. 28. p. 122 PALUGYAI IMRE: Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leírása. Magyarország történeti földirati s állami legújabb leírása. IV. k. Pest, 1855. 355. p. (A továbbiakban: Palugyai M. IV.) A Vizesi puszta Sinának 1848-ban történt eladását lásd még Töltényi idézett műve 28. oldalán. 123 ANDICS ERZSÉBET: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. Bp., 1981. Akadémiai Kiadó. I. k. 27. p. (A továbbiakban: Andics 1848-49.)