Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN

vűek bevonták társalgásukba, meghallgatták egyben-másban véleményöket, a tévedést gyöngédséggel igazították helyre, s szívesen oktattak, addig a konzervatívok csak magas polcról néztek le ránk. ...de az Ambrózyak minden alkalomnál éreztették felsőbbségö­ket." 116 Széchenyi István gróf naplóbejegyzése is arról árulkodik, hogy nemcsak a fiata­lok, de a kortárs nagybirtokos arisztokraták sem vették szívesen a társaságát: „Apponyi­nál ebédelek. Ó Istenem, micsoda társaság! ... Úgy tűnök fel magam előtt, mint Dániel etc. Rohonczy, Ambrózy, Józsika etc." 117 E konzervatív politikusok között Széchenyi oroszlánbarlangban érzi magát, és elszörnyülködésének ad kifejezést, midőn ezt az ese­ményt naplójába feljegyzi 1845-ben lett br. Ambrózy Lajos Temes vármegye főispáni helytartója. 118 Most már, a bánáti kamarai uradalmak első tisztségének elnyerése után, az uralkodót az el­lenzéki nemesi vármegyével szemben képviselő legfőbb megyei tisztséget is megkapa­rintotta, s ezáltal alkalma kínálkozott arra, hogy személyes hatalmát és befolyását Te­mesvárott és környékén jelentős mértékben kiterjessze. Hazánkban — mint bemutattuk — a dohánymonopólium igen népszerűtlen intéz­mény volt akkoriban, annak ellenére, hogy csak Ausztriában vezették be. A hátsó kis­kapun, Ambrózy tervei szerint, 119 az osztrák vezetés próbálta volna becsempészni Ma­gyarországra is 1846-ban, trafikhálózat kiépítésével. Az osztrák gyártású olcsó szivar­kaáruk elterjedésének a védegyleti mozgalom állta útját, a már az első évben mintegy 3 000 000 ft-tal csökkent a külföldi szivar behozatala. A trafikhálózattal és dömping dohánykészítményekkel nem bírta megbuktatni a magánvállalkozást hazánkban, és a magánversenyzés elfojtásával nem sikerült becsempészni a dohánymonopóliumot. Sőt több megye „.. .a jövő törvényhozásra sérelem gyanánt jegyezte fel a kormánynak a ma­gánosok szabad versenyét elfojtani kívánó törekvéseit dohánytrafikáival." 120 Ambrózy a sikertelenség ellenére birtokadományt nyert ezen fáradozásaiért 121 . 1848 elején István főherceg, Magyarország nádora és királyi helytartója a 3400 kisholdas Vizes pusztát br. Ambrózy Lajosnak adományozta. Ő azonban meg sem várta a beiktatást, írásban már el­ismert jogát egyezség folytán átruházta báró Sina Györgyre. Ambrózy Lajos br. beikta­tása csak 1849. novemberében történt meg. 122 Részt vett Ambrózy az 1848-as pozsonyi országgyűlésen. A Kossuth-féle felirati javaslat tárgyalásának kezdetén Bécsbe utazott. Azon a véleményen volt, hogy „Valódi államférfi már a februári események hírére könyörtelenül föloszlatta volna az ország­gyűlést." 123 Ehelyett ott látta a „Burg"-ból visszatérni a magyar küldöttséget Ferdinánd ígéretével, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak. Az első felelős magyar mi­116 Degré A. Vm. 76-77. p. 117 Célzás az oroszlánbarlangba vetett Dániel próféta ótestamentumi történetére. SZÉCHENYI ISTVÁN: Napló. 2. kiadás. Gondolat Kiadó. Bp., 1982. 1068. p. 118 Bor. Temes vm. 403. p. 119 Töltényi 1848. 28. p. 120 HORVÁTH MIHÁLY: Huszonöt év Magyarország történelméből. 1832-től 1848-ig. III. k. Genf, 1864. 119-120. p. 121 Töltényi 1848. 28. p. 122 PALUGYAI IMRE: Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leírása. Magyarország történeti földirati s állami legújabb leírása. IV. k. Pest, 1855. 355. p. (A továbbiakban: Palugyai M. IV.) A Vizesi puszta Sinának 1848-ban történt eladását lásd még Töltényi idézett műve 28. oldalán. 123 ANDICS ERZSÉBET: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. Bp., 1981. Akadémiai Kiadó. I. k. 27. p. (A továbbiakban: Andics 1848-49.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom