Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

Az ügy vizsgálata során teszi fel a kérdést Krause: „Magyarországon jelenleg termelnek-e annyi dohányt, mint amennyire a piacnak szüksége van?" Válaszának kiinduló adata a jelentése mellékletét képező és a fentiekben itt látható táblázatnának végösszege. Eszerint a bizottságok 1836 és 1841 között 1 483 702,35 bécsi mázsa dohányt vettek át. Ezenkívül Sina báró, mintegy 100 000 bécsi mázsát szállított a két utóbbi évben. Ezért az Appaldó által felvásárolt mennyiség a finom kerti dohánylevelekkel és sarjdohánnyal együtt kereken 1 600 000 bécsi mázsa. Tehát az egyedáruság 1836 és 1841 között évi átlagban 266 666 bécsi mázsa dohány birtokába jutott. Ugyanakkor a fenti időszakban Torino, Nápoly, Németország és Róma felé irányuló kivitel változatlan volt. 1839 óta a franciaországi kivitel mintegy 140 000 bécsi mázsára tehető Wodianer 1842-es szállításain kívül. A cs. kir. dohánygyárak évente mintegy 220 000 bécsi mázsa dohányt dolgoznak fel. A felhasznált mennyiség évente kb. 6000 bécsi mázsával növekszik. Ezenkívül a jövedék Franciaország részére 60-70 ezer mázsát használ fel. Ez összesen 280-290 ezer bécsi mázsa. A hivatkozott 6 évi átlagos felvásárláshoz viszonyítva 20-30 000 mázsás hiány mutatkozik. Mivel a dohányfogyasztás az egész világon emelkedik, ez a hiány egyre növekszik majd. Elismeri, hogy a kimutatott hiányt az 1839 óta tetemesebb francia export idézte elő, de mégis a következőképpen érvel: „Ha el akarjuk érni, hogy a Cs. és Kir. Dohányappaldó szükséglete rendszeresen fedezhető legyen, és ne kelljen lemondani arról az előnyről, melyet a királyság számra az idegen országokba történő, ez utóbbi időben megemelt szállítások jelentenek, szükségképpen fejleszteni kell a dohánytermelést, hogy az árak még kifizetődők maradjanak ugyan, de ne is emelkedjenek olyan magasra, hogy a más országokból történő beszerzés az eddigi vásárlók számára előny ösebbnek bizonyuljon." Érdekes az, ahogyan a dohány tápanyagigényéről vélekedik, és ebből kiindulva eljut odáig, hogy a fenti dohánymennyiséget Magyarországon lehetne megtermelni a legcélszerűbben. A dohányt talajzsaroló növénynek mondja, mert utána semmiféle föld feletti növényi rész nem marad, mely a földet trágyázná. Ezért csakis ott termelhető előnyösen, ahol még sok műveletlen terület áll rendelkezésre, melynek feltalaja olyan gazdag, hogy hosszú éveken át trágyázás nélkül is gazdag termést ad. Ilyen területek Magyarországon vannak és még sokáig lesznek, mert a nagy folyók áradásai fokozzák a föld termékenységét. A kor felfogását tükrözi a másik érve is, mely szerint nehezen egyeztethető Össze a dohánytermelés az ésszerű mezőgazdaság alapelveivel, a sűrűn lakott országokban, melyekben nincsenek meg nem művelt területek. További indokát az egyedáruság anyagi és erkölcsi védelme sugallja a következőképpen: „A dohánytermesztésnek az Appaldó-országokban történő bevezetése és fejlesztése szükségszerűen azzal a következménnyel jár, hogy a trafikáru eladása csökken, minthogy semmilyen eszköz nem bizonyult megfelelőnek ahhoz, hogy a termelőt visszatartsa terméke élvezetétől. Emellett ezek az eszközök nyomasztóak, kivitelükben a legnagyobb mértékben kellemetlenek és a hatóság számára költségesek." Ezek azonban pusztán a szakszerűség álruhájában kimondott megokolások. A csupasz valóság az, hogy az osztrák kormányzat hazánkat ebben az esetben is nyersanyagtermelő bázisnak tekintette. Másként Krause ez ügyben nem vetné