Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

erre a célra felhasználni, hanem egy átfogóbb terv alapján — ha hosszabb idő alatt is — de nagyobb, életerősebb kertészetek létesítésére lett volna szükség. A kertészcsalád megélhetését és a dohánytermesztést a szerződésben megállapított kertésztelek biztosította. Ezért a kertész számára rendkívül fontos a numerus nagysága, belső tagoltsága, szántóföldjének területe, annak minősége. A 10. és 19. sz. táblázat segítségével vizsgáljuk meg a kincstári kertészetek szerződésében biztosított numerusainak néhány jellegzetességét. A 10. kimutatásban a kertészetek a numerusban lévő szántóföld nagyságának csökkenő sorrendjében vannak felsorolva. Mint az előbbiekben is láthattuk, a nagyság szerinti sorrend szinte számoszloponként másként alakul, mert a szerződések kikötései csak a legritkább esetben egyeznek meg mindenben. Ez is igazolni látszik, azt, hogy az egyes lényegesnek nem tűnő kikötések hogyan képesek változtatni a szerződések előnyös vagy hátrányos voltán, ami azután a kertésztelkek szántóföldi sorrendjének számoszloponkénti módosulásához vezet. A kertészetekben az úrbéres községekhez hasonlóan határkényszer volt. Míg úrbéres községek szántói 3 nyomásra voltak felosztva, addig a kertészetekben 3, ill. kivételesen 4 nyomás volt. A négy nyomás használata több előnyt is nyújtott. Az őszi és a tavaszi kalászosok és a dohány mellett itt helyt kapott a kukorica is, tehát változatosabb növénytermesztést tett lehetővé. Ezenkívül a dohány csak minden negyedik évben került vissza ugyanabba a nyomásba. Kalászos és kapás növény évenként váltotta egymást, gyomnevelő gabonaféle után gyomirtó kapás, kukorica vagy dohány következett. Ezt, a már vetésforgószerű határkényszert csak 6 kertészet tudta magának biztosítani, és ezek közül 4 magyar és 2 német nemzetiségű volt. A dolog kedvezményezett jellege abból is kiviláglik, hogy valamennyiőjüknek 9 ha felett a numerusa, és köztük volt a legnagyobb numerussal rendelkező három kertészet Almás, Apáca és Aurélháza. A másik három Kübekháza, Oszentiván és Újhely. (221. o., 10. és a 19. sz. táblázat 4. sorsz.) A kertésztelek nagysága mellett igen lényeges az is, hogy a numerusban milyen minőségű, tehát milyen termőképességű föld van. Ezt művelési ágak megoszlása szerint ítéljük meg és értékeljük az egyes kertészetekben. Ilyen vonatkozásban a legnagyobb területi hányad, a szántóföld kerül előtérbe, melynek termőképessége sokkal jobb a rétnél és a legelőnél, ugyanakkor a numeruson belüli részaránya is a legnagyobb. Ezért alkalmasnak véljük arra, hogy a kertésztelken belüli terület nagysága és százalékos aránya jelezze a kertésztelek minőségét is. A kertészeknek a juttatott szántóterület átlaga numerusonként 6,57 ha, ami a numerusok átlagának, 8,85 ha-nak 74,24 %-a. A rét 0,60 ha, 6,77 %; a legelő 1,22 ha, 13,82 %; a házhely 0,46 ha, 5,17 %. Ezeket az átlagokat kell összehasonlítanunk az egyes kertészetek adataival, hogy annak kedvező vagy kedvezőtlen voltára következetni lehessen. Legnagyobb a szántóterület Almáson és Apácán 7,91 ha, legkisebb Békán és Magyarfakerten 4,75 ha. 8 ha alatt van valamivel a szánt Almáson és Apácán. A 7 ha-t nem éri el egészen Aurélházán, Kistelepen, Kübekházán, Ószentivánon, Újhelyen, Ürményházán és Kisszentpéteren. A 6 ha-t éri el majdnem Nagymajláth, Geöcztelep, Ambrózfalva, Alberti, Királyhegyes, Töviskes és Mednyánszkyháza numerusainak szántóterülete.