Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

5 ha közelében van a kertésztelekben a szántóföld Kovácsiban Magyarfakertben és Békán (221. o., 10. és 19. sz. táblázat 5. sorsz.) A szántóterület nagyságának sorrendje a numerusok nagyságrendjétől három helyen tér el, Nagymajláth, Magyarfakert és Beka esetében. Mindhárom településnél azért került a kertésztelek nagysága sorrendben hátrább, mert a numerusaikban a szokottnál nagyobb füves területtel rendelkeztek. A szántónak a kertésztelken belüli részaránya átlagosan 74,24 %. Ugyanez NagymajIámnál 62,50 %, Békánál 58,01 %, míg Magyarfakertnél 57,64 %. Ezek az adatok is azt igazolják, hogy ezek a kertészetek bővében voltak a rétnek és legelőnek, és szűkében a szántóföldnek. A 7 ha-t megközelítő és az annál több szántóval rendelkező és a kimutatás sorrendjében az első 9 helyet elfoglaló kertészetek közül 5-nek magyar, míg 4-nek német volt a lakossága. Viszont összességében 11 magyar és 6 német kertészség települt. Az élvonalbeli szántóterülethez a magyar kertészségeknek nem egészen a fele, míg a németeknél a kétharmada jutott, ami br. Ambrózy telepítési szándékának hű tükörképe. Ezen élvonalbeli 9 kertészet közül 7 a Marostól délre, míg 2 attól északra van. Igaz viszont, hogy a szántóterület ennél a két kertészségnél a legnagyobb, de ez nem szimpátiára támaszkodik, hanen/arra a kertészek számára kellemetlen tényre, hogy a bérlői minőségüket a kamarai birtok nyomására „önkéntesen" dohánykertésszé fokozták le. Ezért ilyenformán elég nagy árat fizettek, mert önállóságukat, függetlenségüket áldozták fel jövő megélhetésükért, és a nagyobb területet mintegy kárpótlásként kapták. A szántóterület részaránya a legmagasabb Almáson és Apácán: 80 % míg a legkisebb Békán: 58,01 % és Magyarfakerten: 57,4 %. A többi helyen 75 %, vagy ennek közelében van. A 19 kertészet átlaga 74,24 %, és ezért elmondhatjuk, hogy a numerusok majdnem 3/4 része szántóterület. (222. o., 10. és a 19. sz. táblázat 6. sorsz.) A rét 0,60 ha-nyi numerusonkénti átlagterületével és 6,77 %-os numeruson belüli részesedésével a legkisebb művelési át. Három nagyobb kertészeméi, Almás, Apáca és Alberti numerusában nem is szerepel, és Geöcztelep esetében sem éri el az egy kisholdat. A téli szálastakarmány biztosítása szempontjából kétségkívül meg van a maga jelentősége, de a helyette kapott nagyobb legelőterület kaszálásával ez a hiány pótolható. Kedvezőnek is található azon szántóföldek helyzete, ahol a kincstár nem osztott ki rétet, mert ez arra utal, hogy nagyon kevés mélyfekvésű rész van a határban, és ez jobb minőségű szántót feltételez. Viszont ott, ahol a numerusban 1 ha-nál nagyobb a rét területe, ugyanez nem mondható el. 1,15 ha rét jutott Aurélházán, Kistelepen, Újhelyen, Kisszentpéteren, a Kovácsi-telepeseknél. Még ennél is többet kaptak a kertészek Magyarfakerten és Békán. Aurélháza és Beka árvíznek kitett határáról már szóltunk. Hasonlóképpen volt szó a magyarfakertiek területi problémáiról is. A Marostól délre, az überlandokra telepített kis kertészetek mélyfekvésű területeiről szólva viszont az éppen itt mutatkozó adatokból tudunk következtetni földjük minőségére. A juttatásokból ítélve ott van szerencsés állapot, ahol a rét legelő és a beltelek együttesen nem nagyobb, mint a numerus negyedrésze, ahol nem a rét, hanem a legelő területe van túlsúlyban, és ahol sikerült bevezetni a négy nyomást. A kertészetek közül közepesnek ítélhető meg ebből a szempontból Ambrózfalva, Királyhegyes, Kübekháza, Mednyánszkyháza, Nagymajláth, Oszentiván Töviskes és Ürményháza helyzete. (222. o., 10. és a 19. sz. táblázat 7. sorsz.)