Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

is rejtőztek. Almás, Apáca és Geöcztelep esetében vettek is igénybe ezekből a pusztákból. Ezek a kertészségek vezették be területükön a legeltető állattenyésztés helyett az ekés művelést, ők honosították meg területükön a szántóföldi növénytermesztést, és tették ezáltal intenzívebbé a mezőgazdálkodást. A kertésztelepítés, ha szerződéses időre is, de benépesítette a kamarai pusztákat és überlandokat, és ezáltal a föld megműveléséhez munkaerőt biztosított. Megszüntette ezzel a kincstári földek extenzív hasznosításának legfőbb okát, és megemelte a kincstári földek értékét. Ambrózy br. jelentésében erről a következőket írja: „Szilárdan meggyőződve arról, hogy egy olyan országban, ahol hiány van szorgalmas és elégséges munkáskezekben, és ahol a termőföld egyedülálló páratlan gazdagsága kihasználatlanul hever, sem az állam, sem a földbirtokosok, sem az egyének nem élvezhetik a természet által nekik rendelt gazdagságot, csakhamar arra a meggyőződésre jutottam, hogy a régi mértékkel és józanul értelmezendő alapelvnek, hogy „Ubi populus ibi obulus"

591 igaz volta a gyakorlatban sehol úgy be nem bizonyul, mint az itteni kamarai birtokoknál, melyek, bár a természet oly gazdagon megáldotta őket, minthogy híján voltak annak a tevékenységnek, melyet csak sűrű lakosság eredményezhet, nagyobb fokú virágzást nem érhettek el; mert úgy gondolom, senki sem vonhatja kétségbe, hogy az 1 forintos, és 1 forint 10-30 krajcáros holdankénti bérleti díj, melyet a kamarai uradalomnak egyes puszták után — mint pl. Kövegy, Pereg, Székegyháza és Pitvaros — eddig fizettek e puszták és a gyér lakosság közti aránytalanságból eredő bérleti díjnak mondható."

592 Az egész kertésztelepítésben a kincstárnak a haszna nem a dohánytermesztésből származott, hanem az überlandok és a puszták benépesítéséből és ezen területek megemelt haszonbéréből. Ez volt a kamarai birtok legfőbb haszna, amikor 16 130,52 ha-nyi területet dohánytermesztés céljára feláldozott, és ugyanakkor ez a terület volt a kertészek legfőbb nyeresége, mely biztosította megélhetésüket a szerződésben megszabott időre, olyan piaci helyzetben, amikor a dohánytermelési kedv erősen megcsappant. A juttatott területekkel kapcsolatban említettük már, hogy a hely megválasztásánál nem volt fő szempont a dohánytermesztésre különösen alkalmas területek kiválasztása. Viszont az is igaz, minden esetben megvizsgálták, alkalmas-e a föld a dohány termesztésére. Ennek a megállapításnak inkább az volt a jelentése, hogy szükségből lehet dohányt is termeszteni, míg valóban alkalmas területeknél szerepelt a „kiválóan alkalmas" kitétel. A telepítés az alkalmilag éppen abban az időben lejáró bérletek helyén, a kincstár „szabad rendelkezésébe visszakerült" területeken történt. (A Marostól délre überlandokon, attól északra eddig legelőnek használt pusztákon, pusztarészeken.) Ha az idő nem sürgeti a kertészetek telepítését, akkor a kamarai uradalom idővel jobb területeket is tudott volna biztosítani, de ezeknél meg kellett volna várni a szerződések lejártát, ami késleltette volna az egész folyamatot. Ebből eredően a telepítésnek alkalmi jellege volt, hosszabb időt igényelt volna az igazán megfelelő területek biztosítása, de Kübeck türelmetlensége, a minél előbb történő végrehajtás kényszere, csak ezt tette lehetővé, az ügy nem kis kárára. Ubi populus ibi obulus: ahol a nép ott a pénz. Ambrózy 1843. december 31.