Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
XI. A KINCSTÁRI KERTÉSZSÉGEK MEGALAKULÁSA, MEGTELEPEDÉSE
doskodni kötelességöknek ismerjék." 526 S valójában 1844. november 22-én Kassai János jegyző és tanító egy kimutatást terjesztett be a megyéhez, a geöcztelepi 72 tanköteles gyermekről. A 38 fiú és 34 leány közül állandóan járt iskolába 18 fiú és 13 leány. Tehát a tanköteles gyermekek 56,94 %-a nem részesült alapfokú iskolai oktatásban. Mai szemmel nézve már hihetetlenül rossz eredménynek tűnik. A környező települések egykori adataival egybevetve azonban középszerűnek számít. 527 A jómódú bánáti német dohánykertészek többségükben nem vettek fel építési előlegeket 1843. december 31-ig. A kivétel Kistelep, ahol 1700 pft-ot és Kisszentpéter, ahol 2998 pft-ot kaptak a kertészek házépítésre. Ezenkívül a Kovácsi-telepesek 180 p. m. és Kistelep 152 p. m. búza vetési előlegben részesült. Nem vettek fel építési és vetési előleget azok a régi kertészségek, amelyekkel a kincstári uradalom dohánykertész-szerződést kötött. Zömében az előlegeket a pécskai és a ménesi tiszttartóságokban megtelepedett kertészek kapták, 528 s mint láttuk, 1844-ben is ők vették ezt igénybe. Ambrózy szerint azért a német telepek közül is mindössze csak Ujhely volt az a kertészség, amelyik egyáltalán nem szorult előlegekre. 529 Ezek az előlegeket nem nagyon igénylő jómódú németek minden biztatás ellenére nehezen álltak el dohánykertésznek. Ambrózy br. jelentésében erről így ír: „Nagyon boldog voltam, hogy mindeddig egyetlen egy felhívás nélkül kaptam dohánykertészeket, és már előre örülök főképp annak, hogy az itteni németek napról napra nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy a legfelső helyen megszabott feltételek mellett letelepüljenek..." 530 A továbbiakban is elragadtatással szól a német ajkú kertészségekről a kisszentpéteriekkel kapcsolatban: „Az első németek, akik feles dohánykertész-telep létesítéséhez kedvet mutattak, a kiváló szorgalmú szentpéteri kamarai jobbágyok voltak..." Pár sorral lejjebb: „E telep létesítését illetően annál is kevésbé haboztam, mert a legfelső (helyen elrendelt) dohánytermesztési intézkedésekből kifolyólag mindenekelőtt arra kellett, hogy gondom legyen, hogy az erre alkalmas, szorgalmas, derék németekre legyek tekintettel, akiktől nagyon sokat remélek, és akik immár számban annyira megnövekedtek, hogy — amint a telepítési kedv körükben általánossá válik — be tudják népesíteni valamennyi bánáti, dohánykertész-telep létesítésére kiszemelt überlandokat." Újhellyel kapcsolatban álláspontját következőképp fejti ki: „Miután nagyon fontos volt számomra, hogy a pakáci puszta a felén ne csak egyszerűen telep jöjjön létre, hanem olyan telep, mely mintatelepülésül szolgálhat, legfőbb vágyam volt, hogy ide senki mást ne telepítsek hanem csak németeket..." Kovácsi Ambrózy szerint: „...szorgalmas németekkel került betelepítésre..." Kisteleppel kapcsolatban megemlíti: „...és őszi gabonával megfelelően megműveltük." 531 A kincstári uradalom nagylelkűsége itt egyedülálló dolgot művelt. Lettek volna a késői aláírás miatt más telepek is, ahol ezt a kertészek érdekében meg kellett volna csinálni, de hát azok nem voltak németek. Almáskamarás megalakulásával kapcsolatban ily módon nyilatkozik: „...bármennyire is szívemen feküdt e 526 Cso. M. Lt. Csanád megye levéltára. Csanád vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei 1844. 1365. sz. 527 D. K. G. K. 37. p. 528 D. K. Dok. 256. p. táblázat. 529 Ambrózy 1843. december 31. 530 Ambrózy 1843. december 31. 531 D. K. Dok. 249-251. p.
