Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XI. A KINCSTÁRI KERTÉSZSÉGEK MEGALAKULÁSA, MEGTELEPEDÉSE

német telepnek minél előbbi és azonnali létrehozása... "

532 Tekintettel arra, hogy a többi nemzetiségnél hasonló megnyilvánulásai teljesen hiányoznak, nehéz azt állítani, hogy Ambrózy br. nemzetiségi szempontjából egyértelműen semleges volt. Lehet, hogy a kamaránál ezek szokványos megkülönböztetések voltak, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a temesi jószágigazgató gondolatvilágának hű tükörképe, mert az 1843. évi, kertészetekről szóló zárójelentésében megfeledkezik arról, hogy az osztrák uralkodók magyar királyok is voltak. Mária Teréziát csak császárnőnek titulálja, és egy másik esetben a „nagy császár idején" kifejezést használja. Feltűnően érdekes az is, ahogyan a németek Bánátba történő telepítéséről vélekedik: „Amikor a császári osztrák államvezetés a Bánát reinkorporálása

533 előtt a németek itteni letelepedésével halhatatlan emlékművet emelt magának... "

534 Mindezek alapján Ambrózyt nagyon nehéz lenne nem részrehajlással vádolni. Ambrózy br. mint a temesi kamarai birtokok igazgatója, elődeinek hosszú sorához híven a németeket részesítette előnyben a bánáti részben. Még a benépesítés előtt álló Szilas pusztára telepítésüket kérő jankahidai „illéreket és vlahokat" azaz szerbeket és románokat és a pusztarészt kibérelni szándékozó szajáni és keresztúri magyar kertészeket is elutasítja, mert a németszentmihályiakkal szeremé kertészszerződést kötni minden körülmények között. Meg is kapja a következetes elutasítást tőlük, de még akkor is kivételez velük, mert ezt írja: „...azonban azt soha kívánni nem fogom, hogy a németszentmihálybeliektől vonják meg a létezésükhöz szükséges dolgokat, és azáltal károsítsák azt a német elemet, melynek a Bánát jelenlegi virágzását köszönheti." Kivételezett bánásmódjukra utalva megjegyzi: „a németszentmihályiak támaszkodva az élvezett nagy protekcióra szilárdan meg akarták vetni lábukat Szilas pusztán."

535 Utalás az elmondottakra, mely szerint a Temes megyében levő Oláhszentmihály überlandjából fél telepegységet

536 kaptak. A Torontál megyében fekvő Szilas pusztából ismét fél telepegységnyi földet juttattak részükre. Ekként a pitvarosi ügyhöz nagyon hasonlító úrbéresítést előkészítő helyzet alakult ki. Ezért a Szilas pusztából nekik juttatott 640 kat. hold bérletet az egész községnek egy tagban adatta át Ambrózy br. Tehát Németszentmihály valójában megkapta a létezéséhez szükséges területet,

537 míg a végeredményben az ugyanezen hibát elkövető pitvarosiaktól ugyanezt br. Ambrózy megvonta, mert a bérlő községet egyharmadára zsugorította össze. Mindkét bérlő község következetesen elutasította a dohánytermelést, mindkét község tagosította határát. Az eljárási különbségnek az előző idézetből következtetve nemzetiségi okai lehettek. * A kincstári kertészségekben levő 1620 kertésztelket elvben ugyanennyi kertész kapta volna, de mint láttuk, a telkek számánál rendszerint kevesebb a kertészetekben a D. K. Dok. 244. p. Reinkorporáció: Bánátnak az országhoz való visszacsatolása. Ambrózy 1843. december 31. Ambrózy 1843. május 4. 206/eln. Fél telepegység: az egész telek nagyságát lásd a 149. jegyzetben. Ambrózy 1843. május 4. 206/eln.