Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
mezei munkák tovább nem halaszthatók „...kegyeskedjék kieszközölni az említett szerződés jóváhagyását az 1844. évi február 17-i, 3207. számú alázatos előterjesztésben szereplő többi pont megvizsgálása előtt is." 468 Az ismételt sürgetésnek megvolt a maga hatása, bár a bécsi udvar a megszokott két hónapos átfutási időt most is majdnem megtartotta. Ugyanis az 1844. február 7-én tett felterjesztésre 1844. március 30-án kiadták a 2036/P. P. számú udvari leiratot, ami 1844. április 10-én érkezett meg Budára a magyar kamarához, de szerencsére nemcsak az elekiek kétszer is sürgetett ügyében, hanem a telepítéssel kapcsolatos minden függőben levő kérdésben intézkedett. Ez az udvari leirat hozzájárult ahhoz, hogy Mahler Ferenc eddigi bérlőtől, az ellene indított peres eljárás megszüntetése mellett, Nagykamarás puszta 2. osztályát visszavegyék, és dohánykertészség létesítse végett az eleki lakosoknak bérbe adják. A nagykamarási puszta 2. osztályára kötött szerződés szintén jóváhagyást nyert. 469 Az elekiek dohány kertész-szerződését 1844. április 17-én 470 a magyar kamara már ratifikálta, s ezután rövidesen birtokba vehették a nagykamarási puszta 2. osztályát. Időközben a tavaszi gazdasági munkák égetően szükségessé váltak. A lakosok a gazdasági munkákkal voltak elfoglalva, és a legjobb akaratuk mellett sem tudták a község területének kijelölt bozótos, bokros helyet kitakarítani. A szomszédos kétegyházi Almásybirtok 471 jobbágyai robotban végezték ezt el helyettük, hogy a kincstári mérnök a házhelyeket ki tudja mérni. 472 Ezért került a kertészségük nevébe az Almásy név. Első községi bélyegzőjükön „KIR. KAM. ALMÁSI KERTÉSZEK 1844" felirat szerepel. Eleinte a kincstári iratok Almási, Almási kertészség, Almási dohánykertészség Nagykamaráson, Kamarás-Almási kertészek, Kamarás-Almás és Almás-Kamarás elnevezéssel emlegették, míg végül is Almáskamarás néven lett közismert. A két világháború között a község elnevezésének emléke még élhetett a falu köztudatában, mert egy Almásy utca is volt a községben. 473 Ennek a német nyelű lakosokból álló kertészségnek is, a bánáti német telepekhez hasonlóan, magyar neve lett. Almáskamarás létrejötte ilyen módon tér el az általánosságban történt kertészközség kialakításától. Nemcsak a megalakulás menete volt rendhagyó, az elég nagy összegű büntetéspénzzel kikényszerített dohánytermelési kötelezettség elvállaltatásával, hanem a kilátásban helyezett tekintélyes összegű büntetéspénz elengedésének menete is. A beterjesztett szerződések közül a kertészek utolsónak írták alá, mégis az elsők között hagyták jóvá. Hónapokkal, egy esztendővel is megelőzve ebben a sorstársaikat. Az Almáskamarás megalakulását lehetővé tevő udvari leirat arról is intézkedik, hogy a pitvarosi puszta 2/3 részét dohánytermesztésre kell felhasználni, a 1/3-át hagyta meg kegyből bérletnek, dohánytermelési közelezettség nélkül az odatelepült pitvarosi 468 MOL E 73. 185. cs. 16. k. 10 915-1844. Bánat. 469 MOL E 73. 185. cs. 16. k. 13 695-1844. Bánat. 2036/P. P. számú és 1844. március 30-án kelt udvari leirat. (A továbbiakban: U. L. 1844. március 30. 2036/P. P.) 470 Lásd a 7. sz. táblázatot. 471 A birtokszerzó gr. Almási Ignác Bács megyei főispán, aki 1797-ben 168 000 ft-ért vásárolta meg Kétegyházát, Sarkadot és Várit. (Nagy Irén: A magyar Kamarai birtokok értékesítése a napóleoni háborúk idejében. Bp., 1930. Kir. Egyetemi Nyomda. 57. p.) 1812-ben a bécsi Általános Udvari Kamara elnöke és mint királyi biztosa Bánátban járt. (Ambrózy 1842. szeptember 13.) 472 Ernyei János igazgató tanító visszaemlékezése alapján. 473 D. K. Dok. 244. p.
