Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE

bérlőknek.

474 Mint említettük, a pitvarosiakkal a puszta 1/3 részére a szerződést már megkötötték. A puszta hozzávetőleges harmadára, a 2. osztályra az albertiekkei szintén megkötötték már a szerződést. Hátra van még a 3. osztályára szóló szerződés, 120 kertésztelekre. 1843. december 31-i jelentésében br. Ambrózy arról ír, hogy a pécskai tiszttartó a betelepítéséhez a jelentkezési listát felfektette, és a jövő tavaszig ez a telep is megalakul.

475 A szerződéskötés 1844. április 17-én Pitvaroson valójában megtörtént. Ez volt a kincstári dohánykertész-telepítés első szakaszának utolsó kertész-szerződése. Br. Ambrózy még mindig a pozsonyi országgyűlésen van, távollétében elmarad a kertészet névadása. így alkalma nyílott a kamarai apparátusnak, hogy az ebben az időszakban utolsónak szerződött kertészséget róla, eredetileg Ambrózyházának nevezze el.

476 Az 1844-ben készített községi pecséten Ambrózifalva szerepel. Ambrózfalva néven válik a későbbiek során közismertté, és ma is ez a neve. * A szerződéskötést megelőző alku során felmerültek olyan problémák, melyekről a szerződés pontjai nem intézkedtek. Ezeket a közmegegyezéskor kimunkált feltételeket a szerződés végére kézzel írták be. A kübekháziak szerződésében itt található: „...kik végképeni letelepedésükkor a szükséges marhákkal nem bírnának, vagy tetemes adóságokkal terheltetnének, a kertészek sorába tetlegesen befogadni nem fognak." Ilyen a magyarfakertiek szerződésében található kitétel is: Repcét nem termelhetnek. 1843-ban későn álltak össze, ennélfogva 1843-ban dohányt nem kell termeszteniük. Szántóföld után holdanként 2 ft-ot, legelőért 1 ft-ot fizetnek. A mednyánszkyháziak szerződésében lévő bejegyzés szerint 1843-ban csak a használatba vett földek után fizetik a haszonbért, ill. ez után adják át a fél dohánytermést. A nagymajláthiaknak ez a záradék biztosítja, hogy fizetség nélkül 10 hold földet kap az eklézsia.

477 A szerződés végén, két oszlopban, sorszámozott, a kertész és feleségének aláírására vonalkázott rubrikákat láthatunk, melyekbe egy sorszám alatt került a kertésznek és feleségének aláírása, vagy az idegen kézzel leírt nevük mellé tett saját kézjegyük. A nevek bejegyzését az aláírás napján végezték el, s csak azok neve kerülhetett ide, akik az erre kijelölt helyen kellő időben megjelentek. A tiszttartók felhívására ritkán sereglett össze annyi kertész, mint ahány numerus volt az illető kertészségben, és a meghatározott számú kertészteleknél kevesebb kertész írta alá a szerződéséket. Ilyenkor előszörre mindenki aláírta, ill., kézjegyével ellátta. A fennmaradt számokhoz másodszorra a két numerust igénylők megismételhették keresztvonásaikat. Van arra is példa, hogy harmadszorra, a három kertésztelket igénylők még egyszer, tehát összesen háromszor látták el a szerződést kézjegyükkel. A geöcztelepiekkel 130 kertésztelkes, 1843. július 30-án kötött szerződést 116 kertész és felesége írta alá. 103-an egyszer, 12-en kétszer és egy kertész három helyen tett keresztet a neve 474 U. L. 1844. március 30. 2036/P. P. 475 D. K. Dok. 238. p. 476 D. K. Dok. 256. p. táblázat 477 MOL Mikrofilmtár 4426. sz. doboz.