Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IX. KÉT KÉSEDELMET SZENVEDETT ÜGY RENDEZÉSE (PITVAROS, SZŐREGI URADALOM)
tehát 101 lakosnak 12 holdas telke van, ami 110 lakosnak 8 holdas telke van, ami 211 lakos 1 212 hold 880 hold 2 092 holdat használ. Tekintettel arra, hogy a haszonbérlőknek juttatott föld kimérésének és átadásának jogát az uradalom magának tartotta fenn, és az uradalom által jóváhagyott felosztási tervet a telepesek nem változtathatták meg, 403 br. Ambrózy a szegényebb pitvarosiak kérésének eleget tett. Az 1843-as előtti állapothoz viszonyítva majdnem kétszer annyi lakos jutott külső telekhez. Valójában lényegesen több embernek jutott föld, de a megnyirbált határ miatt mégsem kaphatott mindenki, 358 családból 147-nek nem jutott külső telek, sőt igen soknak közülük még beltelek sem. Az 1843-as szerződés szerint a pitvarosiak a következő területet vehették át: Szántó 2165 kishold Legelő 749 kishold Beltelek, hasznavehetetlen területek 391 kishold Összesen: 3305 kishold A földet 1844. április 24-én adták át a bérlő községnek, ebből kifolyólag őszi vetés nélkül maradtak, nem tudtak kenyérnek valót termelni. A haszonbérfizetését a kincstár a szerződés kezdetétől 1843. november l-jétől kívánta meg, minden bizonnyal a folyamatosság érdekében. Ráadásul az 1844. évi tavaszi vetések gyenge termést adtak, és elpanaszolták, ha az egész termést is pénzzé tennék, akkor sem lennének képesek a nagy haszonbért kifizetni. 404 A 3305 kishold haszonbére 7893 pft. Ilyen körülmények között valójában nagyon nehéz ezt előteremteni. A községben megvolt az igyekezet meg a vállalkozó kedv. A földvári kertészek legelőjén a földváriak jószágaival együtt legeltették jószágaikat 1844től. Ez a vállalkozás is balul üthetett ki, mert 1845-ben a földváriak arról panaszkodnak, hogy a pitvarosiak 9703 ft legelőbérrel tartoznak nekik. 405 A pitvarosiak a kiutat továbbra is az úrbéresítésben látják, és a szerződésben szereplő tiltó rendelkezések ellenére 1845-ben a megyén keresztül újra folyamodtak úrbéresítésükért a helytartótanácshoz, de kérésüket az udvari kancelláriába továbbították. Itt a községet a kincstári uradalommal 1843-ban kötött haszonbéri szerződéshez való alkalmazkodásra utasítj ák. 406 1848. március 18-án megtörtént a jobbágy felszabadítás. A pitvarosiak sorsuk jobbrafordulásáért ismét megmozdulnak. 1848 tavaszán a pénzügyminisztériumhoz fordulnak. Más pusztára való telepítésüket kérik, és ezért még házaikat is hajlandók lettek volna lebontani, és az új helyen községet építeni. Felszólítást kapnak az álladalmi javak osztályigazgatójától, hogy maguk jelöljék ki a kincstári földeket, és nyilatkozatukat a temesvári jószágigazgatósághoz adják be. Közben nemzetőri kötelezettségeiknek tettek eleget, táborba szálltak, és csak az 1849. május l-jén tartott népgyűlésen határozták el magukat, hogy kérelmükkel Kossuth Lajoshoz fordulnak, és a mezőhegyesi puszta egy része, vagy ha ez nem lehetséges, Kunágota puszta birtokában helyezésüket kérik, vagy 403 o. F. Pit. 40., 59., 61. p. 404 O. F. Pit. 55., 62. p. 405 O. F. Pit. 28., 63. p. 406 O. F. Pit. 45. p.
