Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IX. KÉT KÉSEDELMET SZENVEDETT ÜGY RENDEZÉSE (PITVAROS, SZŐREGI URADALOM)
szerződésre tettek szert. Annak oka, hogy kötelességemnek érzem legalázatosabban kérni e megkötött szerződés legmagasabb jóváhagyását, abban van, hogy legbenső meggyőződésem szerint semmiképpen sem állhat a legfelső szolgálat érdekében, hogy ezen igazgatóság vezetője és az általa bevont tagok, akik magasabb utasítás alapján, a törvényes tanú bevonásával, a legnagyobb nyilvánosság előtt bérleti szerződést kötöttek, e szerződés visszavonásával kompromittáltassanak. E jelenlegi időpontban, amikor annyi sok dohány-kertészszerződés kerül megkötésre, mindenképpen a lehető legrosszabb benyomást keltené az alattvalókban, ha azt látnák, hogy egy velük kötött szerződés nem esetlegesen abba belekerült hiányosságok miatt nem kerül ratifikálásra, hanem azért, mert a kamarai igazgató túlságosan sokat követelt, a bérlő község pedig túlságosan sokat kínált. Ezenkívül e speciális (erre az esetre vonatkozó) szerződésnél még egy körülmény érdemel különleges megfontolást, mely kívánatossá teszi a ratifikálást, mégpedig az, hogy a pitvarosiak belátták, jogellenesen jártak el, amikor engedély nélkül felépítették házaikat, és lemondtak mindennemű bármilyen címen történő kártalanításról. — Hajlandók lesznek-e vajon a pitvarosi bérlők, ha értesülnek az ügyükben hozott legfelső határozatról, a szerződés esetleges újabb megfogalmazásánál beleegyezni ebbe a pontba? — Olyan kérdés ez, melyet előre, teljes bizonysággal nem lehet megválaszolni, s ennek ellenére meg kell vallanom, hogy a pitvarosiakkal megkötött szerződésben én ezt a minden kártérítési igényről való lemondást feltétlenül a szerződés legjobb és legfontosabb részének tartom. Ez okból alázatosan megismétlem e szerződés jóváhagyása iránt tett kérésemet." 399 A magyar kamara csak másfél év elteltével hagyta jóvá, 1845. június 4-én 20 503. szám alatt a pitvarosiak szerződését 400 , a tulajdonképpen ekkor emelkedett jogerőre, a szerződés 4 példányát záradékolva csak azután küldte vissza a magyar kamara. Közben 1844-ben a pitvarosiak arról panaszkodnak, hogy a szerződésnek sem az eredeti példányát, sem annak másolatát, a szerződés megkötése után közel egy évre, nem tudják felmutatni, és tartalmát sem ismerik. A szerződést magyarul szerkesztették, kérésük ellenére tót nyelvre nem fordították le. A telepesek aláírták a szerződést, de egyharmad részük sem értette meg, mert még annyian sem tudnak magyarul. 401 Mindezek ellenére ez a szerződés határozta meg 12 évre a pitvarosiak életét. „...Pitvaros szegényebb néprétege kérte, a szántókat jelölje ki a kincstári uradalom, hogy főleg a gazdagabbak részéről kifejtett nyomás ellen védekezhessenek." 402 Az 1840-es felmérés szerint 109 külső telek volt. A telkek két osztályba voltak sorolva. Az első osztálybeliek 64 holdat, a második osztálybeliek 32 holdat használtak. 1843-ban az első osztályba soroltak a 228 négyszögöles házhelyen kívül 12 hold földet kaptak. A második osztályban lévőknek a beltelken kívül 8 hold jutott. A harmadik osztályba tartozók 228 négyszögöles beltelket kaptak, de a legelő használatában igazságosan részesültek. Következésképp: 399 D. K. Dok. 255. p. 400 MOL E 148. NRA Fasc. 1875. N° 21. 401 O. F. Pit. 55. p. 402 D. K. Dok. 242. p.
