Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IX. KÉT KÉSEDELMET SZENVEDETT ÜGY RENDEZÉSE (PITVAROS, SZŐREGI URADALOM)

Keserű napja volt a községnek, de mentették azt, amit még lehetett, a hajlékot a fejük felett, a szűkre szabott földterületet, a falut, amiért oly sokat áldoztak, amiért oly sokat fáradoztak, s az összeszokott lakosság együtt maradhatott. 358-an ezért látták el kézjegyükkel a négy példányban kézzel előre megírt szerződést. Előtte a megyei emberek megmagyarázták a szerződést, tehát annak aláírása és megerősítése egyszerre történt 397 meg. A szerződéskötéssel kapcsolatban Ambrózy br. jelentésében két szempont domborodik ki: A pitvarosiak úrbéressé válási törekvéseinek ellensúlyozása és a szokásos jövedelmezőségi számítások. Az ezen a téren szerzett hivatali érdemeit mindkét vonatkozásban hosszadalmasan kifejti. A bérleti szerződésben hangsúlyt kapott a bérbe adott földek allodiális jellege s az a tény, hogy a pitvarosiak házaik építését az utolsó bérleti időben az uradalom írásbeli engedélye nélkül, önhatalmúlag végezték. A jövedelmi számításoknál a legkisebb területű 228 négyszögöles házhelyet vette alapul, s minden házhelytulajdonos 228 négyszögölért 4 pft-ot fizet évente, az e fölötti területért pedig kisholdanként 2 pft-ot. 358 telek 74 330/1100 holdja után 1 432 pft 3305 hold évente a jövőben regáliákkal együtt jövedelmez 9 713 pft 3305 hold eddigi évenkénti haszonbére regáliákkal együtt 6 414 pft A földterület évenkénti többletjövedelme 3 299 pft, ami 12 éves időszakra 39 588 pft-ot tesz ki. Ezzel emelte a kamarai jövedelmeket, de ugyanakkor ennyivel lettek 12 év leforgása alatt szegényebbek Pitvaros lakói. Pedig most sem volt valami gazdag a község. A legjobb házak közül az egyiket felsőbb megbízatás alapján megbecsültette, és a kamarai uradalom részére megvette 367 váltóforintért, vagyis 146 pft 48 kr-ért.

398 A házra vonatkozó becslési adatokat érdemes egybevetni további adatokkal. Királyhegyesen a házak átlagértéke eléri a pitvarosi legjobb házak értékét, míg másik két kertészségben messze meghaladja azt. Ezeknek a szegény bérlőknek az aláírt szerződésben igen komoly áldozatot kellett hozni helyben maradásukért. A házhelyek után fizetett 1432 pft azt jelentette, hogy a telek egy kisholdjáért 19 pft 16 3/8 kr haszonbért fizettek, azaz nyolcszor-tízszer annyit kellett erre a célra áldozniuk a pitvarosiaknak, mint ugyanennek a pusztának a 2. és 3. osztályára települt kertészeknek. A magyar kamara a szerződés jóváhagyásánál szerette volna elérni, hogy az 1843. november 15-én kiadott udvari leirat értelmében a holdankénti bér itt is 2 pft. legyen, de br. Ambrózy ez ellen rendkívüli eréllyel a következőképpen érvelt: „Térdet hajtok a legfelső akarat előtt; miután azonban ez a szerződés már meg van kötve, és megfelelően hitelesítve van, kötelességemnek tartom, hogy ne csak ezt a korábban kapott utasítás alapján kötött szerződést terjesszem alázatosan a magas udvari hivatal elé, hanem azon legalázatosabb kérésemet is tisztelettel letegyem a legfelső trón lábai elé, hogy e szerződés legfelső ratifikálását engedélyezni kegyeskedjék. A világosan kifejezésre juttatott akarat után aligha vagyok már abban a helyzetben, hogy megfelelő nyomatékkal mutathassak rá arra, hogy ez a már megkötött szerződés is a pitvarosiak számára egyáltalán nem terhes, hanem ellenkezőleg, méltányos, kegyes 397 MOL E 148. NRA Fasc. 1875. N° 21. 398 D. K. Dok. 241. p.