Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IX. KÉT KÉSEDELMET SZENVEDETT ÜGY RENDEZÉSE (PITVAROS, SZŐREGI URADALOM)

a dohánykertészségek ügyében. Ebben a jelentésében a pitvarosi puszta egész területét számításba veszi, és véleménye szerint 485 dohány kertész után, kertészenként 5 hold dohányt számítva 2475 holdnyi területről 7425 bécsi mázsa feles dohánytermés érhető el, és további 7425 bécsi mázsa dohányra lenne az uradalomnak elővásárlási joga.

376 Ez a Krause által megszabott mennyiségnek kereken 15 %-át tehetné ki, ami nem lebecsülendő. Ambrózy a jelentésében a községgel kapcsolatban még nem ellenséges, hiszen ez csak javaslat, és minden bizonnyal még a község nem is tud róla, hogy milyen viharfelhők tornyosodnak felette. Pitvaroson az 1840-es rendezéssel kapcsolatban felülvizsgálták a faluvezetők illetményföldjének kérését is. A falugyűlés elvette Raksányi Imrének, a falu első jegyzőjének 10 hold illetményföldjét, melyet azért kapott a pitvarosiaktól arra az időre, míg a puszta használatában lesznek, mert írásbeli tevékenységével elősegítette a puszta megszerzését.

377 A Molitorisz Lajos lelkész által eddig használt és illetményként kapott 2 bérlőtelek földet is visszavették, és a jegyzőnek 1 telket, a lelkésznek és a tanítónak félfél telket juttatott a falugyűlés. Ez ügyben Molitorisz Lajos lelkész 1842. október 20-án a temesvári jószágigazgatóságon járt, minden eredmény nélkül. Br. Ambrózy temesvári jószágigazgatótól megérdeklődte a község úrbéresítésének ügyét, aki a lelkész útján szemrehányást tett a községnek, amiért tudta és beleegyezése nélkül felmérették a földeket, és „községet" létesítettek. Végképpen el fognak pusztulni a kamara ellen elkövetett mulasztásukért. Most már más lehetőségük nincs, minthogy tegyenek eleget a királyi parancsnak, aminek alapján egy-egy házhely után 20 holdat fognak kapni, melyből 12 holdat bevetnek, 4 holdat legelőnek hagynak és ezekért 2 pft haszonbért fizetnek, 4 holdra pedig feles dohánytermést kell vállalniuk. Ezeknek a feltételeknek az elfogadásáról október 24-ig őt értesítsék.

378 Ambrózynak ez az eljárása teljesen összhangban van azzal, amiről jelentésében írt, hogy a község jelenlegi szerződése 1843. október 31-én lejár, ebből kifolyólag a mostani bizonytalan helyzetében, melybe a pitvarosiak azáltal kerültek, hogy formai törvényes engedély nélkül Pitvaroson építkezéseket végeztek, minden méltányos és a kamarai uradalomnak tetsző dohánytermesztési szerződést megkötnének. Hozzátette, hogy: „...ez annál kívánatosabb lenne, mert az uralkodó kegyétől nem várható, hogy ilyen sok család, akik szinte egy emberöltő óta ezen a vidéken laknak, még ha büntetést érdemlő mulasztás miatt is, házából és udvarából elzavartassék."

379 A pitvarosiak azonban nem az Ambrózy által kijelölt utat választották. Számukra még akkor is a község úrbéresítése volt a megoldás, amikor Ambrózy felterjesztésével a sorsuk megpecsételődött. Komoly fenyegetés volt, amit Molitorisz lelkész útján üzent, de ugyanakkor a kertészeknek tett ajánlatoknál valamivel jobb volt, mert a numerus területén csak 20 %-os és nem 25 %-os részesedésben kellett volna dohányt termeszteniük, és a dohánytermő terület itt lett volna talán egyedül négy 1100 négyszögöles hold, míg a többi helyen a kertészek 5 holdon termeltek dohányt. Ambrózy hangvételében ta376 Ambrózy 1842. szeptember 13. 377 O. F. Pit. 51. p. 378 O. F. Pit. 43-44., 51. p. 379 Ambrózy 1842. szeptember 13.