Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IX. KÉT KÉSEDELMET SZENVEDETT ÜGY RENDEZÉSE (PITVAROS, SZŐREGI URADALOM)
pasztaiható már némi keménység, ugyanakkor még fellelhető a jóindulat jele, de már megrajzolta cselekvőképességének végső határvonalait is. Ugyanakkor azonban a pitvarosiak igazát bizonyító anyagot igyekezett megszerezni a kamarai uradalom, ill. kompromittálódott személyt bírt pálfordulásra. Rácz Mihály tiszttartó 1842-ben a községtől egy olyan tartalmú bizonyítványt kért, mely szerint a felmérést, ill. a szabályozást nem mint uradalmi tiszt, hanem mint magánember rendelte el. Alighanem a bőrét igyekezett menteni, ami végül is nem sikerült, mert fegyelmileg elbocsátották, de a kamarai uradalom mégis igazolni tudta, hogy hivatalosan a rendezésre a bérlőközség nem kapott engedélyt. 1842. április 19-én Kovács József, az uradalmi ügyész beosztottja megjelent Pitvaroson, és nyugta ellenében, a visszaadás kötelezettsége mellett, felhasználás céljára kölcsön vette a községnél található és a tagosításra vonatkozó iratokat, ill. a felméréseket. Ezek visszaadását a község többször sürgette, minden eredmény nélkül. A kamarai uradalom a megye többszöri sürgetésére sem adta vissza a kérdéses iratokat. Ezek után a kamarai uradalom vezetése „...óvást emelt a községnek úrbéres községgé való alakítása ellen, és közölte az uradalom, a volt tiszttartójuk tudtuk és jóváhagyásuk nélkül járt el." A község joggal érezhette, hogy megcsalták, és a megyétől 1842-ben helyzetének kivizsgálása érdekében küldöttség kiküldését kérte, mert „...a rendezést végrehajtották, annak csupán a helybenhagyását jelentő úrbéri szabályozása van hátra. " 38 ° Az úrbéresítés elérése a pitvarosiak számára fontos volt azért is, mert veszélyesen közeledett az utoljára 3 évre kötött szerződés határidejének lejárta. Területüket eddig bérleti árverés mellőzésével kapták meg, de most felmerült a bérleti árverés veszélye, ahol az uradalom a bérletet a legtöbbet ígérőnek adja oda. Alhaszonbérletbe kerülhetnek, ami eddigi helyzetüket még súlyosabbá teheti, de fennáll az elűzés veszélye is, ami ilyen néptömegnél veszélyezteti a közbiztonságot, és ez már a megye számára is igen kellemetlen. Csanád megye meghallgatta a pitvarosiak kérelmét, és az általa kiküldött bizottság az 1842. november 29-én tartott közgyűlésen számolt be tapasztalatáról. A feltárt tények alapján a megyegyűlés egyrészt a helytartótanácshoz, másrészt az uralkodóhoz fordult azért, hogy az uradalom tisztjeit tiltsák el a pitvarosi nép ijesztgetésétől és zaklatásától. Az 1842. december 6-án megtartott megyegyűlés határozata értelmében Csanád megye Pitvaros község úrbéresítés iránti kérelmével a helytartótanácshoz fordult. Ezenkívül 1842. december 29-én a falu bírája, Rik András és Maior Károly jegyző Budán a helytartótanácshoz is beadta a község kérését úrbéri átalakításukért. 381 Míg ezek a kérelmek bejárták a maguk igen hosszú és tekervényes útjukat, addig a br. Ambrózy 1842. szeptember 13-i felterjesztésében foglaltakat — mint láttuk — az 1843. február 4-én kiadott udvari leirat jóváhagyta. Ennek g/ pontja Királyhegyes, Pitvaros, Székegyháza, Kövegy esetében úgy intézkedik, hogy az 1843-ban lejárt szerződés után területük 2/3 része dohánykertészségek létesítésére fordítandó, k/ pontja szerint Pitvaros puszta bérlőivel a tárgyalást a temesi jószágigazgató által javasolt módon le kell folytami, és biztosítani kell számukra a további bérletet és azt az engedményt, hogy a szerződésellenesen emelt épületeket nem kell lebontaniok, azzal a kikötéssel, hogy elfo380 O. F. Pit. 38-43. p. 381 O. F. Pit. 36., 39-42. p.
